A jó rendőr  hasznos legyen Partner Csoport – higgadt fej a sisak alatt

A jó rendőr hasznos legyen Partner Csoport – higgadt fej a sisak alatt

 

Hatezer fő szolgál és háromezer határvadász hamarosan csatlakozik a Készenléti Rendőrség állományához. A feladatok sokrétűek, legyen szó tömegrendezvények, sportesemények biztosításáról, politikusok, diplomaták, intézmények védelméről vagy nemzetbiztonsági nyomozásokról. Az egységeknél vallják: rendet szeretnének és nem rendet rakni. Beszélgetés dr. Balogh János r. vezérőrnagy, rendőrségi főtanácsossal, műveleti országos rendőrfőkapitány-helyettessel, a Készenléti Rendőrség parancsnokával.

Az interjút készítette: Nagy Judit Éva

Tábornok úr, mi a különbség és hasonlóság a Készenléti Rendőrség és a rendőrség munkája között, hol kapcsolódik ez a két szervezet, illetve hogyan illik ebbe a keretbe a TEK? Bizonyára tudja, hogy sokan szoktak tűnődni, miért kell ennyi szervezet?
A Készenléti Rendőrség az Országos Rendőr–főkapitányság része. Minden szervezetnek jól körülírt feladatai vannak. Szerintem a TEK feladatait nagyon jól kifejtette Hajdu tábornok úr az önök kérdéseire adott válaszaiban. (A válaszok a magazin 2016/2. számában jelentek meg – a szerk.) Mi ugyanúgy az országos rendőrfőkapitány irányítása alá tartozunk, mint a Budapesti Rendőr–főkapitányság vagy bármelyik megyei rendőr–főkapitányság, amelyek az általános feladatokat hajtják végre. A rendszeren belül a Készenléti Rendőrség sajátos helyet foglal el. Mi azokat a feladatokat látjuk el, amelyekhez a főkapitányságoknak esetleg nincs technikai felszereltsége, létszáma vagy speciális képzettségű szakértője.
Nagyon sok olyan feladatunk van, amit az országban kizárólag mi láthatunk el. Ezek között van a tűzszerészszolgálat, amelynek szakértői végezték a tűzszerészeti szemlét a minapi budapesti robbantás helyszínén is. A Budapesti Rendőr-főkapitányság két munkatársa sérült meg ebben a súlyos bűncselekményben. (A robbantás 2016.09.24-én történt Budapesten, a Teréz körúton – a szerk.) Ma Magyarországon, az úgynevezett improvizált robbanóanyagokhoz tartoznak a pokolgépek vagy az ilyen céllal készített bombák, a jogellenesen birtokolt robbanóanyagok, a II. világháborúból a földben visszamaradt robbanóeszközök kutatása és kereskedelme vagy illegális birtoklása. Ez utóbbi akkor fordul elő, amikor nem jelentik be a katonai tűzszerészeknek, hogy ilyet találtak. Tehát, ha valaki hazaviszi azt, amit a földből kifordított, akkor az már a rendőrség tűzszerészének a hatáskörébe tartozik. Amíg ott van, ahol megtalálták, addig a katonák hatáskörébe tartozik. A munkatársaim természetesen kapcsolatot tartanak a nemzetközi tűzszerészszolgálatokkal. Nagyon szoros együttműködésünk van mind az európai, mind pedig a tengerentúli, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok tűzszerészszervezeteivel és az FBI-al. Ha bárhol Magyarország területén ilyen jellegű cselekményt követnek el vagy ennek gyanúja felmerül, akkor a mi tűzszerészeink intézkednek. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy minden egyes riasztásra az ország területén a budapesti tűzszerészek vonulnak ki, hiszen, például egy gazdátlan csomag, vagy bombafenyegetés esetén először a megyei rendőr-főkapitányságok úgynevezett bombakutató állománya vonul ki, és ha találnak valamilyen gyanús tárgyat, aminek a további vizsgálatához ők már nem értenek, akkor oda tűzszerészeket vezényelnek. A rendőrök sérülésével járó bűncselekmény ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség vezeti a vizsgálatot, de már bekapcsolódik a Nemzeti Nyomozó Iroda, amely szintén a Készenléti Rendőrség állományába tartozik. A nyomozó főügyészséggel nagyon szoros kapcsolatot tartunk mind a mai napig, hiszen ők nem rendelkeznek akkora létszámmal és olyan kiterjedt kapcsolatrendszerrel, mint mondjuk a Nemzeti Nyomozó Iroda, tehát az ő irányításuk mellett továbbra is részt veszünk ennek az ügynek a nyomozásában. A kollégáim gyakorlatilag az ügyészek keze alá dolgoznak. A Nemzeti Nyomozó Iroda feladatai közé tartozik a nyomozás elsősorban állam elleni vagy súlyos, élet elleni kiemelt bűncselekmények esetén. Ezenkívül még hatáskörbe vonható egyéb más bűncselekmény is, amely valamilyen más szempontból kiemelt. Ezeknek a bűncselekményeknek a hatáskörbe vonása az Országos Rendőr-főkapitány bűnügyi helyettesének a hatáskörébe tartozik.
TESTŐRSÉG, HATÁRRENDÉSZET, KÜLÖNLEGES SZOLGÁLATOK
A másik nagy, különleges feladatot ellátó szervezeti elemünk a Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság. Ez az egykori Köztársasági Őrezred utódszerve, ők a védett állami vezetők, valamint a Magyarországon tartózkodó külföldi védett vezetők, köztük elsősorban a veszélyeztetettebb államok, pl. az Amerikai Egyesült Államok vagy Izrael nagyköveteinek, továbbá az ideiglenesen Magyarországra látogató külföldi diplomatáknak a személyi védelmét látják el. Ők biztosítják azoknak a közigazgatási, elsősorban minisztériumi szintű intézményeknek az objektumvédelmét, amelyeket egy kormányrendelet ebbe a hatáskörbe utalt. Ide tartozik még a Kúria épülete, a Kúria elnökének a személyi védelme, az Alkotmánybíróság elnöke és maga az Alkotmánybíróság, valamint a belügyminiszter személyi védelme, maga a Belügyminisztérium és valamennyi minisztérium és miniszter személyi védelme, akik ezt kérik még a rendőrségtől. Ha már személyi védelemnél tartunk, akkor meg kell említenem a Köztársasági Elnöki Őrséget, amely nem a Személy- és Objektumvédelmi Igazgatóság rendszerébe tartozik, hanem közvetlenül nekem van alárendelve. A nevéből adódóan ők a köztársasági elnök úr személyi védelmét és az elnöki rezidenciája, valamint a Sándor-palota objektumvédelmét látják el.
A következő nagy szervezeti elemünk a Határrendészet. Idén szeptember 1-jéig egy határrendészeti igazgatóság működött a Készenléti Rendőrségen belül, de bizonyára hallottak arról, hogy szeptember 1-jétől háromezer fővel bővült a Készenléti Rendőrség állománytáblája. Egyelőre még üresek a státuszok, de gondolom, mindenki számára elfogadható, hogy ekkora létszámot már egy igazgatóságon belül kezelni nem lehet, hiszen csaknem 4500 emberről beszélünk. Két igazgatóságra bontottuk ezt a korábbi egyet, lett egy Kelet-, és egy Nyugat-Magyarországi Igazgatóság. Ezenkívül még Budapesten van két, úgynevezett mélységi ellenőrzési osztály, ez a schengeni feladatrendszerből adódóan látja el az ország mélységében a külföldiek ellenőrzését. A schengeni kódex ugyanis csak nagyon szigorú szabályok közé szorítva, és nagyon kivételes esetben teszi lehetővé azt, hogy a határon ellenőrzést folytassunk. Minden államnak lehetnek olyan érdekei, amelyek szükségessé teszik annak folyamatos kontrollálását, hogy kik tartózkodnak a területén, akik nem saját állampolgárok. Ha pedig a schengeni zónán belülről érkezik valaki, akkor ezt csak az országon belül kockázatelemzés vagy célzott ellenőrzés módszerével tehetjük meg, másként gyakorlatilag okafogyottá válna a schengeni rendszerben nem létező határokról beszélni. A Különleges Szolgálatok Igazgatósága egy újabb kis gyöngyszem, mert oda azokat a szervezeteket soroltuk, amelyek igazából máshova nem tartoznak. Itt kapott helyet az Állami Futárszolgálat, amely a közigazgatás elsősorban titkos minősítésű küldeményeinek a szállítását, azok rendszerezését végzi. Ide tartozik a Légirendészeti Szolgálat, amely a belügyi helikopterflottát működteti s ezenkívül természetesen légyügyi hatósági ellenőrzéseket is folytat. Repülőtereket, illetőleg a légiközlekedésben részt vevő személyeket és járműveket ellenőrizhetnek. Napjainkban zajlik a légijárműflotta frissítése: a 3 gépből álló MI–2–es helikoptereinket cseréljük le használt, de lényegesen korszerűbb, kiválóan karbantartott és korszerűen felszerelt, nagyon jó állapotban lévő MD 900-as típusú helikopterekre. Ezeket a Német Szövetségi Rendőrségtől nagyon kedvező áron sikerült megvásárolni. Ennek a géptípusnak a gyártó szerint nincs felső korhatára, tehát a következő 10-15 évben biztosan jól szolgálnak majd. Emellett van még négy darab MD 500-as helikopterünk, melyeket időnként látni lehet a levegőben. Ezek kisebb helikopterek, járőrözésre kimondottan alkalmasak. Ha az év végéig idekerül minden újonnan vásárolt gép, akkor kilenc darab, egy géptípuscsaládba tartozó helikopterflottánk lesz. Így az alkatrészbeszerzés is lényegesen egyszerűsödik. Az egyik kisebb, a másik nagyobb, de sok a hasonlóság, ebből a szempontból is azt gondolom, hogy ez egy jó üzlet volt a magyar államnak, bármilyen kritika is érte a rendőrséget emiatt.
A Különleges Szolgálatok Igazgatóságához tartozik még egy Bevetést Támogató Osztály. Itt olyan kollégákat alkalmazunk, akik az átlagos készenléti rendőrtől is magasabb szintű, célirányos kiképzést kaptak, és például alpintechnikai eszközök alkalmazására is képesek. Hozzánk tartozik a Nemzetközi Műveleti Alosztály is, ők a határon átnyúló figyelésekben, illetőleg a nemzetközi bűnügyi együttműködésben vesznek aktívan részt.
Itt, a különleges szolgálatoknál található a kiképző egységünk, a Kiképzési és Módszertani Osztály is. Ők túl azon, hogy a saját állományunk továbbképzését, kiképzését irányítják, az ideiglenes megyei csapatszolgálati századoknak a kiképzésében is részt vesznek. Ugyancsak ehhez az igazgatósághoz tartozik a Lovas és Kutyás Szolgálati Osztály, amelynek állománya döntően a nehezen megközelíthető helyeken lát el közterületi szolgálatot, de speciális terepviszonyok vagy egyéb körülmények is indokolhatják a szolgálati állatok alkalmazását. A következő nagy szervezeti elem a Rendészeti Igazgatóság. Belőlük vált ki a Határrendészet, amikor az illegális migráció 2015 nyarán olyan szintet ért el, hogy az már külön figyelmet érdemelt. Van még egy csodálatos zenekarunk, erről is érdemes említést tenni!
A Határrendészet tehát 2015-ben alakult, ez milyen léptékű változást jelentett önöknek?
Jelentős változás volt. A Rendészeti Igazgatósághoz tartozó hat vidéki osztály kivált, ők képezték a határvadászegységek bázisát. Pillanatnyilag a Rendészeti Igazgatóságot a Budapesti Bevetési Osztályok alkotják. Jelenleg nyolc bevetési osztály van Budapesten, itt elsősorban velük lehet találkozni, de a Budapestet körbevevő agglomerációba is utaznak, és mostanában, amikor továbbra is nagyon fontos a határvédelem, akkor pedig a határon is szolgálatot teljesítenek. Ők is részei annak a váltásos szolgálatnak, amelyet a Határrendészeti Igazgatóság állománya kialakított a déli határon.
TERRORVESZÉLY NINCS, KOCKÁZAT VAN
A Készenléti Rendőrségen belül hogy gondolják általában és ön személyesen mit gondol, milyen biztonsági kockázatok vannak ma Magyarországon, létezik–e terrorveszély?
Szerintem komoly, félelmet keltő közvetlen veszély nincs. A komoly félelem-kategória olyan, mint pl. a Közel-Kelet számos városában − ott mindenkinek, minden szervezetnek, minden embernek érdemes folyamatosan figyelnie arra, hogy nem éri-e támadás. Ilyen léptékű veszély nincs Magyarországon. A kockázat viszont természetesen fennáll. Ennek kapcsán osztom azoknak a szakembereknek vagy akár közembereknek is a véleményét, akik úgy gondolják, hogy az ellenőrizetlenül beözönlő emberek között a jó szándékú meg a jobb sorsot kereső egyszerű embereken kívül bizony vannak rossz szándékú emberek is. Az, hogy ez a rossz szándék miben ölt testet, természetesen megint százfelé ágazhat, de azért azok a tények, amelyek pl. a párizsi terrorcselekménnyel kapcsolatban napvilágot láttak, közöttük az, hogy gyakorlatilag Magyarországon keresztül érkeztek az elkövetők vagy legalábbis egy részük, azért mindenképpen valóssá, reálissá teszi ezt a kockázatot. Ezért aztán nagyon fontosnak tartom azt, hogy ellenőrizzük, ki jön Magyarországra, akadályozzuk meg, hogy illegális módon bejussanak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy azt, aki valóban védelemre szorul, nem kellene beengednünk. De az azért megint csak nyilvánvaló tény, hogy azok az emberek, akik magukat menekültként határozzák meg, átvágják a drótot a déli határon és a rendőri felszólításnak nem tesznek eleget és mindenáron be akarnak jutni Magyarország területére, azokat fizikai támadás Szerbiában már nem éri. Már Macedóniában sem érte, meg már Görögországban sem érte, meg már Törökországban sem érte. Tehát az életüket a szó szoros értelmében ők már nem mentik Szerbiában. Azt gondolom, hogy a lehetőség mindenki előtt nyitott, hogy a tranzitzónákon keresztül, vagy ha megvannak a beutazáshoz szükséges okmányai, akkor pedig a határátkelő helyeken Magyarországra bejusson. Úgy, hogy megmutatom, hogy ki vagyok, alávetem magam az ellenőrzésnek és ha kell, elmondom, hogy milyen szándékkal érkeztem. De az, hogy beszököm, ne is tudd, hogy ki vagyok, ne is tudd, hogy mit akarok és ne is tudd, hogy hova tartok, ez azt gondolom, hogy olyan aránytalan biztonsági kockázatot jelent, aminél már az általános humanitárius szemlélet nem állja meg a helyét. Úgy gondolom, hogy mindezt a helyén kell kezelni mindenkinek, és biztos vagyok abban, hogy valamennyi kollégám sajnálja azokat az embereket, akiket elüldöznek az otthonukból, de ez nem azt jelenti, hogy mindenki előtt megnyílik a határ. Nem jelentheti azt.
RENDŐR SZEMMEL A MAGYAR – ROMÁN
Sokan látják a kivezényelt készenléti rendőröket a sportrendezvényeken. Tapasztal-e bármi változást a korábbi évekhez képest a futballhuliganizmusban?
Tapasztalok és nagyon jó dolgokat tapasztalok. Talán nem veszik nagyképűségnek, ha azt mondom: abban is van szerepe a Készenléti Rendőrségnek, hogy ez így alakult. 2010-11-ben még elég gyakori volt a fizikai összecsapás a szurkolótáborok között vagy egyes szurkolótáborok és a rendőrség között a labdarúgó-mérkőzéseken. Legyenek ezek válogatott vagy klubmérkőzések. 2011-ben úgy döntött az Országos Rendőrfőkapitány, hogy a válogatott labdarúgó-mérkőzések biztosítását a Készenléti Rendőrség hatáskörébe utalja. 2012-től valamennyi, a magyar labdarúgó-válogatott által Magyarországon játszott labdarúgó-mérkőzést a Készenléti Rendőrség biztosítja. Ezenkívül röviddel azután kiegészítette a döntését azzal, hogy a Ferencváros–Újpest közötti összecsapások biztosítását is a Készenléti Rendőrség lássa el. Korábban is részt vettünk a mérkőzések biztosításában, de a helyileg illetékes, Budapesten értelemszerűen a Budapesti Rendőr–főkapitányság alárendeltségében. Odaküldtünk megfelelő létszámú rendőrt, de nekik a feladatot a helyi rendőri szervek kijelölt vezetői határozták meg. Ez − ahogy mondtam − 2012-től ezekben az esetekben megfordult, mert már a feladatokat is mi határoztuk meg, mi kezdtük el tervezni a biztosításokat, mi kezdtük el az előzetes egyeztetéseket lefolytatni a klubokkal, és elkezdtünk egyfajta intézkedési kultúraváltásba illeszkedő biztosítási kultúraváltást is. Látható volt már Nyugat–Európában, hogyan zajlanak a labdarúgó-mérkőzések, tehát lényegesen kevesebb volt úgymond a balhé, és a szurkolók is jobban kezdték betartani a pályarendszabályokat, meg a közterületen is a szabályokat és ezt céloztuk meg mi is. Bízva abban, hogy a szurkolók túlnyomó többsége nem a balhé kedvéért látogat ki egy-egy mérkőzésre és a rendezőknek sem az a célja, hogy ott fizikai erejüknél fogva tegyenek rendet, elkezdtük hangoztatni: mi rendet szeretnénk és nem rendet rakni. Elsőként a Magyar Labdarúgó Szövetség lett partnerünk ebben az ügyben, aztán utána a klubok, és most már azt mondom, hogy a szurkolók jelentős része is megértette, hogy mi mit szeretnénk. Ehhez azért természetesen nekünk kellett az elsőt lépni. Gyakorlatilag ez úgy foglalható össze, hogy levetettük a sisakot és csak akkor vettük föl, amikor megtámadtak minket. Tehát eleve nem úgy álltunk föl a szurkolókkal szemben, mint ahogy ez addig általában jellemző volt, hogy kézben a gumibot, meg a pajzs, lehúzva a sisakrostély, akkor eleve már egy harcra készülő, egy rendbontásra készülő rendőrség képét mutatjuk, és nyugati tapasztalatok alapján ez serkentőleg hatott a másik oldalra is, ha te így, akkor én is. Úgyhogy látták a szurkolók, hogy ezek a rendőrök már nem úgy állnak hozzájuk, hogy csak tiltanak: ezt nem lehet, meg azt nem lehet, amazt nem lehet, hanem még kíváncsiak is arra, amit ők gondolnak. Ez általában igaz a politikai típusú demonstrációkra is. Ha valahol rendbontás kezdődik, mi arra összpontosítunk. Nem akarjuk feloszlatni azokat, akik betartják a szabályokat, azért, mert van mondjuk 10% vagy még kevesebb közöttük, akik rendbontók. A labdarúgó-mérkőzések esetén erre még ráerősítettünk, mert megalakítottunk egy úgynevezett Partner Csoportot. Ennek is vannak Nyugaton előzményei, elsősorban a skandináv országokban terjedt el ez a „Dialogue Police” („Közvetítő Rendőr” – a szerk.) nevű kezdeményezés. A lényege az, hogy a rendőr megkülönböztető mellényben, de alapvetően nem rendfenntartási céllal van ott egy ilyen tömegrendezvényen, hanem azért, hogy a párbeszéd erejével próbálja jogkövetésre bírni az embereket. Ő a híd a tömeg és a rendfenntartó erők között. Ráadásul különleges alkalom volt a debütálásuk, ugyanis tavaly szeptember 4-én a Magyarország–Románia Európa Bajnok labdarúgó-mérkőzésen történt.
Ez volt az a nap, amikor a menekültek a Keletiben voltak és az ultrák egy része át akart menni?
Igen. Egyrészt lássuk be, hogy egy magyar–román labdarúgó tétmeccsnél nagyobb sportrendezvényt rendészetszakmai kihívás szempontjából nehéz elképzelni. A szurkolók közötti összecsapásoknak előzményük is volt, ráadásul valóban, szeptember elején még migránsok tízezrei szinte egyszerre indultak meg, törtek ki a táborokból, vonultak autópályán, vasúti síneken, szinte megbénítva a közlekedést jó nagy területeken, és a tömeg a Keleti pályaudvaron volt. Gondolom belátható, hogy akkor mindenkinek nagyon észnél kellett lenni, és gyakorlatilag mindenki szolgálatban volt. Újabb kihívásként, a Népligetben 4–5 ezer magyar szurkoló gyűlt össze, és később közülük kerültek ki azok, akik megpróbáltak a román szurkolók közelébe jutni. Nagyon komoly tömegkezelési feladat volt, jelentős mennyiségben alkalmaztunk kényszerítő eszközöket. Túl azon, hogy nekünk meg kell védenünk bárkit más jogtalan támadásával szemben, az egész magyar labdarúgás megítélése volt a tét. Végül is sikerült megakadályozni, hogy a két szurkolótábor találkozzon egymással. Amikor viszont világos lett, hogy nem sikerült a román vendégszurkolók megtámadása, nem tudtak áttörni rajtunk, pedig nagyon sok mindent megpróbáltak ennek érdekében, és elég kitartóak voltak, akkor felmerült a lehetősége annak, hogy a Keleti pályaudvarra mennek migránsokkal találkozni – tehát azt is meg kellett oldani, hogy ez se történjen meg. Az is sikerült. A mérkőzés végén az UEFA biztonsági felügyelőjét, egy egykori brit rendőrtisztet kérdeztem, hogy van–e valami észrevétele a mérkőzés biztosításával kapcsolatban, és csak azt mondta: „tábornok úr, nem tudok mit mondani”. Ennél nagyobb dicséretet szakmai körökben nehéz elképzelni, mert ez azt jelenti, hogy nem kifogásolt semmit. A stadionban a román kormányzati képviselők is, és a román labdarúgó szövetség képviselői is ott voltak, és árgus szemekkel figyelték a ténykedésünket. Különösen azért, mert olyan csetepaté alakult ki két román szurkolótábor között, hogy akár még szektort is lehetett volna üríteni. De nem tettük meg. Pontosan annak a filozófiának a jegyében, amit az előbb próbáltam elmondani. Bementek hozzájuk a kollégáim, felsorakoztak a lépcsőn és megmondtuk, ha innentől kezdve egy rossz mozdulat történik, akkor vége a meccsnézésnek. Olyan csendben, nyugodtan ülték végig onnantól kezdve a mérkőzést, mint egy jól nevelt katonai iskolában a diákok! Erre azt mondták a román képviselők, hogy ők ezt csak megköszönni tudják, mert szerintük ezeket az embereket ki kellett volna onnan zavarni. Mindebben segített az is, hogy teljesen újszerű módon felkértük a román csendőrséget közös járőrök alkalmazására. El is jöttek. A román csendőrség gyakorlatilag a magyar Készenléti Rendőrséghez hasonló szervezet, egyenruhás kollégák, akik mellé egy románul beszélő magyar kollégát tettünk és egy partner rendőrt, és ők járőröztek a román szurkolók körében. A román szurkolók valószínűleg attól is meglepődtek, hogy ők itt voltak. Összességében olyan jól sült el ez a dolog, hogy azt gondolom, meggyőzte azokat, akik egy picit is kételkedtek az új irány létjogosultságában. Azért el kell mondanom, hogy voltak fenntartások a kollégáim körében is, de mára beigazolódott az, amivel mi próbálkoztunk. Az ilyen eseményekről manapság már sokkal kevesebb rendbontási hírt hallani.
DÉLI HATÁR: ÁTKÍSÉRÉS VIDEÓRA
Ezek kétségkívül óriási eredmények. Mit gondol a déli határ védelméről?
Nos igen, én is azt mondom, hogy komoly eredményeket értünk el, de kérem önöket: nehogy azt gondolják, hogy ezzel kérkedni akarok. Azt gondolom, hogy ez a jövő és talán a hétköznapokban is elterjed ez a fajta intézkedési kultúraváltás és, ha hiszik, ha nem, ebben is jelentős szerepe lehet a Készenléti Rendőrségnek. Tudja, van olyan élethelyzet, amikor vagy széttárjuk a karunkat és azt mondjuk, hogy lesz, ami lesz, vagy leszegjük a fejünket és elindulunk egy irányba. Az utóbbit választottuk 2011-ben és elkezdtük a kollégáinkat olyan feladatokra is rendszeresen igénybe venni, ami korábban nem volt jellemző. Mire gondolok? A Készenléti Rendőrség a csapatszolgálati feladatok jellegéből adódóan általában csapaterővel jelent meg valahol. Tehát 10-12 ember kiment egy feladatra megerősítő erőként, elvégezték a dolgukat, majd fogták magukat és eljöttek, aztán soha nem mentek vissza. Ahhoz viszont, hogy jobban megérezzék az ember és ember közötti különbséget, jobban föl tudják mérni, hogy kihez menjek így, kihez úgy, ahhoz meg kell ismerni az embereket. Ezt csak gyakorlással lehet elérni. Ezt mindenkinek a saját bőrén kell megtanulnia és a korábbi feladatrendszer, meg a szolgálatszervezési gyakorlat ezekből a kapcsolatokból nem sokat tett elérhetővé a készenléti rendőrök számára. Ezért olyan területeket kértem a megyei rendőr-főkapitányoktól, ahol ők nehezen boldogulnak. Szeretünk mindjárt a mélyvízbe ugrani. Ezek főként északkelet magyarországi területek, ahova elkezdtünk rendszeresen kijárni. Tehát egy készenléti rendőr a mindennapokban folyamatosan, napokon át látta, hogy mi zajlik egy mindenféle kezelendő élethelyzetet produkáló településen. Azt kérem a kollégáimtól, hogy amikor szolgálatba lépnek, legyenek hasznosak. Ebben szerintem minden benne van. Mert van, amikor a szolgálatban valakinek rendőrként kell előtérbe helyezni magát, van, amikor háttérbe kell húzódnia. Van, amikor segítőkésznek kell lennie, van, amikor keménynek kell lennie. Van, amikor erőszakot alkalmaz, van, amikor segítséget nyújt. Ez a gyakorlatban megszerzett tudása megmarad akkor is, amikor majd ott áll pajzzsal és gumibottal a kezében és szemben meg ott van a tömeg. Ott is különbséget kell tennie és tud is tenni, hogy ki az, akivel szemben neki intézkednie kell és ki az, akit meg észre sem kell venni vagy el kell tűrni. Ennek a filozófiának lett az egyik sikertörténete 2014-ben a diákdemonstráció a Parlamentnél. Ekkor a diákok be akartak menni a Parlamentbe, és kb. másfél órán keresztül lökdösődés volt a rendőrökkel. Tartottuk a sorfalat, az emberek meg nyomakodtak és lökdösődtek. Nem volt kényszerítő eszköz, annak ellenére, hogy az egyik sajtóorgánum világgá kiáltotta, hogy a rendőrök megint meggumibotoztak valakit, de hát mi is filmezünk, és egy filmfelvételen látszik, hogy hátulról a tömegből előredobnak egy üveget, ami fejbe találja azt az embert, aki utána vérző fejjel azt állította, hogy a rendőrök bántották. Nem mindenki áll jó szándékkal velünk szemben, de azért vagyok nyugodt egyébként – alapvetően a déli határról érkező kritikus jelzésekkel kapcsolatban is –, mert tudom, hogy mire készítjük fel a rendőreinket. Talán nehezen elképzelhető, de előfordul, hogy amikor egy rendőrnek a jogi lehetősége adott lenne kényszerítő eszköz vagy fizikai erőszak alkalmazására, mégsem teszi meg, mert úgy gondolja, hogy meg tudja oldani a helyzetet másként is. Attól ő erősebb, ha nem használ kényszerítő eszközöket, tehát akkor, amikor eleve tiltja neki a jog, hogy erőszakot alkalmazzon, akkor miért is tenné? Amikor tehát egyes nemzetközi szervezetek kritikával illetnek bennünket és szinte vérfürdőt vizionálnak a déli határon, akkor azért én nyugodt vagyok, és nem mintha nem érdekelne, ha baj lenne, de tudom, hogy minden egyes intézkedést videóra veszünk a határon, minden egyes átkísérés dokumentált. Nagyon sok ember szolgál ott, nagyon sok helyről, és azt is tudom, hogy ha ilyeneket csinálnának, előbb-utóbb nagy valószínűséggel kiszivárogna. A határon a rendőrök dolga megakadályozni, hogy illegális úton bárki Magyarország területére lépjen. Ne felejtsük el azt, hogy az illegális határátlépők nem véletlenül tévednek ide. Nagyon tudatosan átvágnak egy kerítést, és nagyon tudatosan szöknek, menekülnek a rendőr elől. A mérleg mindkét serpenyőjét figyelembe kellene venni, nem csak azt, hogy vannak hírek, amelyekre semmilyen bizonyíték nincs. Rendszeresen járok a határon, éjszakai órákban is tartok ott ellenőrzést. Az első lennék, aki a legkisebb gyanú esetén megakadályozna bármilyen visszaélést. Az egészet azért mondtam el, hogy lássák: nem szabad leszűkülni egy feladatra, mert minden összefügg mindennel. A csapatszolgálati rendőr akkor tud jó rendőr lenni, ha rendőrként jó egyénileg is és ez fordítva is igaz.
Még egy érdekességet elmondok. 2011 óta vannak nálunk trénerek. Ezek személyiségfejlesztő és csapatépítő jelleggel nálunk dolgozó hölgyek, hárman vannak. Az ő alkalmazásuk is tudatos volt és azóta is tudatos. Időnként megfigyelőként részt vesznek a bevetéseken, és tudományosan is építik, építjük velük együtt ezt a csapatot.
A BORDÓ SAPKA NEM ELÉG
Mostanában sok új státuszt hírdettek meg. Milyen képességekkel kell rendelkeznie annak, aki a Készenléti Rendőrség kötelékébe szeretne tartozni?
A rendőr- és a készenléti rendőr jelölttel szemben a felvételinél ugyanazok a követelmények. A különbség menet közben alakul ki, de azt mindenképpen hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem rivalizálás. Sokkal inkább tetten érhetők a készenléti rendőrrel szembeni elvárások az intézkedési kultúrában, az elhivatottságban, a becsületességben, általános megjelenésben, a segítő szándékban, az összetartozásban, és sorolhatnám azokat a pozitív jelzőket, amelyekről azt gondolom, hogy jó lenne, ha minden emberi közösségnek része lenne. Ezeket mi az átlagosnál jobban hangsúlyozzuk. Elég nagy szervezet vagyunk ahhoz, hogy sok jó ember és sok jó képességű, jó gondolkodású ember kerüljön közénk, és az ő kisugárzásuk minden kollégára hat. Így aztán azt gondolom, hogy nemcsak a bordó sapka különbözteti meg a készenléti rendőröket a többiektől, hanem az is, hogy talán feszesebben, az öltözetre, az intézkedésre jobban odafigyelve esetleg másoknál aktívabban látják el a szolgálatukat.
Összesen hányan vannak a Készenléti Rendőrség állományában?
Jelen pillanatban hatezren vagyunk fizikailag, a rendszeresített létszámunk, az pedig 9001 fő. A különbség a 3 ezer határvadászból adódik, tehát az, aki jelentkezik és megfelel, annak már megvan a helye. Ez egy nagyon szép, kemény feladat, sokan mondják, hogy férfias, de mivel nekünk nagyon sok kiváló hölgy munkatársunk is van, nyugodtan mondom, hogy várjuk őket határvadásznak is.

Kapcsolódó cikkek