Fotó: stockcreations/Shutterstock.com
Amikor a kellék a főszereplő

Amikor a kellék a főszereplő

Mautner Zsófival a főzőműsorok kulisszái mögött

mautner_zsofiMi történik a főzőműsorokban olyankor, amikor nem forog a kamera? Valódi ételt vesznek ki a szakácsok a sütőből? Mi van, ha odaég az étel vagy a tévészakács megégeti az ujját? És főleg: ki eszi meg a végeredményt? Mautner Zsófit faggattuk, mi zajlik a színfalak mögött. Vincze Barbara írása

Nincs könnyű dolga egy főzőműsor vezetőjének: amellett, hogy elkészíti az adott ételt, lépésről-lépésre el kell magyaráznia a tennivalókat, beszélnie kell a különféle hozzávalókról és rengetegszer fel kell néznie a kamerába. Ez persze csak az, amit a néző lát – a jéghegy csúcsa. Az előkészület épp olyan fontos, mint a kivitelezés.

Mautner Zsófi – Fotó: Bársony Bence

Mautner Zsófit, az Ízes élet című főzőműsor házigazdáját – amúgy gasztrobloggert és szakácskönyvszerzőt – kértük meg arra, hogy lebbentse fel a fátylat a tévés főzőműsorok világáról. „Én úgy készülök, hogy fejben már szerkesztem és vágom is magam. Amellett, hogy végigveszem a hozzávalókat és a módszert, azt is át szoktam gondolni, hogy melyik legyen az a mozzanat vagy hozzávaló, amiről az adott műsorban részletesebben beszélek. Nekem személy szerint nagyon fontos, hogy elhangozzon valamilyen hozzáadott infó is, amit a néző valószínűleg ott hall először – például a recept alternatívája vagy az étel története. Ne a recept felmondása legyen ez a tizenöt perc, hanem egy infotainment” – említi a legfontosabbakat.

Sok szakács csak legyint a főzőműsorokra, mondván, ezt ő is bármikor meg tudná csinálni. Zsófi ezt nem cáfolja, arra viszont felhívja a figyelmet, hogy nemcsak az igényel folyamatos mentális fókuszt, hogy korlátozott idő alatt, megfelelő ritmusban jusson el a műsorvezető a-ból b-be, de az is, hogy végig természetesen, modorosságot mellőzve beszéljen. Ez pedig kifoghat még a legjobb szakácson is.

Nincs valós idejű főzőműsor

A recepteket mindig ő viszi, ennek alapján állítja össze a csapat egyik tagja a bevásárló- listát, a gyártás másik embere pedig beszerzi a hozzávalókat. „A műfaj érdekessége, hogy itt a kellék nem pusztán show-elem, hanem maga a főszereplő” – említ egy fontos részletet Zsófi. „Az előkészület ezért éppen olyan fontos, mint a kivitelezés. Megbeszéljük, mi lesz az ütem, a ritmus, mit vesz a kamera közeliben. Szeretem például, ha látható, ahogy bugyog a leves vagy sistereg a vaj. Ezeket előre végigbeszéljük az operatőrrel” – mondja. Hogy mekkora stábról van szó, az gyártási titok.

És mit jelent a valóságban, amikor egy főzőműsor vezetője azt mondja, „a hozzávalókat már korábban előkészítettem”? Ez főzőműsoronként változhat, de a legtöbb esetében nem azt a jelenetet kell elképzelni, hogy a műsorvezető már akkor bent ül és görnyedve reszeli a sajtot, amikor a stáb többi tagja még ki sem lépett a lakásából. Legtöbbször a csapat egyik tagja felelős azért, hogy a megfelelő pillanatban a műsorvezető keze alatt legyen a reszelt sajt. „Nálunk ez úgy megy, hogy ha a recepthez kell, mondjuk, nyolc sárgarépa lereszelve, akkor egyet lereszelek én a kamera előtt, a többit a csapat. Senki nem nézné szívesen tíz percen át, ahogy reszelem a sárgarépát” – hoz egy példát Zsófi. Ki lehet tehát jelenteni, hogy nincs valós idejű főzőműsor.

Egy krumpli megfőzését sem mutatja meg, mivel abból indul ki, hogy azt minden háziasszony ismeri, egy bonyolultabb mozzanatot viszont már érdemes kifejteni a kamera előtt. Igaz, hogy minden tévés konyha mögött ott lapul egy másik konyha, ami a különböző munkafázisokat állítja elő? „Ez csak a drága, nagy büdzséjű külföldi produkciókra jellemző – magyarázza Zsófi –, itthon én nem tudok ilyenről. Itthon általában stúdióban vagy főzőkonyhában szoktak készülni a műsorok, esetünkben egy főzőklubban.”

Ha elég a karamella vagy megég az ujj

Ahogy a saját konyhájában, a tévés konyhában is bakizhat még a legprofibb műsorvezető is. Itt a jelenet megismétlése kritikus lehet egy olyan munkafázisnál, ahol fontos tényező az idő. Zsófi például ezért előre tisztázza a stábbal, ha másodperceken múlhat a siker: mondjuk egy buggyantott tojás vagy egy karamella elkészítésénél. „Ha mégis elég a karamella, akkor megismételjük, de ilyen ritkán fordul elő. Egyedül a sütés esetében nincs visszaút, épp ezért új sütit sosem csinálok először a műsorban, csak olyat, amit korábban már kipróbáltam” – magyarázza. Olyan is van, amikor nem a legjobb minőségű alapanyag landol a főzőpulton. „Mi is csak abból főzünk, amit kapni lehet. Előfordult, hogy ott volt előttem egy gyönyörű sárga birsalma, de amikor felszeleteltem, barna volt a belseje. Újravettük egy másikkal” – meséli.

Na, és ott van minden háziasszony rémálma: a konyhai baleset. Ha ilyen történik, nem árt, ha a műsorvezető mellőzi kedvenc káromkodását, ami otthon természetes fájdalomcsillapításként szolgálna, sőt a legjobb, ha a néző mit sem érzékel a balesetből. A legfontosabb ilyenkor az önuralom és hogy legyen kéznél egy B-terv. „Volt, hogy megégettem az ujjamat, mert megfogtam egy tűzforró fém keverőtálat. Borzasztóan fájt. Úgy vettük fel a maradék műsort, hogy elmondtam egy mondatot, utána beletettem az ujjamat a jéghideg vízbe, még egy mondat, jéghideg víz, és ez így ment végig. A néző ebből persze nem vett észre semmit.”

Olyan is előfordul, amikor a néző nem látja a műsorvezetőt, helyette egy közeli felvétel látható az edényről vagy a szakács keze, és csak az ún. voice-overt, azaz egy hangot lehet hallani, hogy mondjuk „hozzáadunk még három csipetnyi sót”. Ez vajon a bakik sorába tartozik, és azt jelenti, hogy a szakács kihagyott valamit a receptből? – fogalmazódik meg a kérdés a gyanakvó nézőben. Nos, többnyire nem: valószínűbb, hogy egyszerűen a sorrendet szerkesztették át. Ha mondjuk, negyvenpercnyi főzésből vágnak össze 10-15 percet, és máskor hangzik el egy értékes infó, akkor átteszik oda, ahol kép és hang a lehető legharmonikusabban rímel egymásra. „Nincs ebben semmi csalás, ilyenkor csak alávágják, ami odaillik, és végeredményben a ritmussal játszanak.”

zoldborso

Fotó: Cyril Hou / Shutterstock.com

Valóság a tányéron

Egy főzőműsorban a látvány van annyira fontos, mint a precíz, elkészíthető recept. Kell vajon emiatt trükközni az ételek színével, használnak-e mondjuk cékla- vagy paradicsomport az élénkebb színhatás kedvéért? „Mi soha, de ez főzőműsoronként változhat. Lehet, hogy valahol az a cél, hogy az elkészült étel minél látványosabb legyen. A mi műsorunk háziasszonyoknak szól – azért is választottak engem, aki profi háziasszony vagyok és nem profi séf. Nálunk valóban az látszik a képernyőn, ami elkészült.” – szögezi le Zsófi.

Egy szakácskönyv fotózása vagy egy reklámfilm forgatása már egészen más műfaj, ott akár órákat is bíbelődhetnek azzal, hogy elkészítsék a tökéletes ételfotót. A cél érdekében szokás bevetni apró trükköket, mondjuk, kis olajjal kenik be a húst, hogy szebben csillogjon vagy szakácsfáklyával mennek végig rajta, hogy ropogósabbnak látsszon. Egy gasztroblogger például elárulta, hogy ha zöld színű zöldséget vagy főzelékfélét fotóz a blogjára – mondjuk spenótot vagy kelbimbót –, mindig blansírozza, mert úgy élénkebb marad a színe, de használ például céklaport is, ha élénk, lilás szín a cél. „Én minden egyes ételt finomra főzök, beállítom az ízeket. Nem hiszem, hogy ez minden főzőműsorban így van, de mi például a leveseknél alaplével dolgozunk, mert jobban szeretek így beszélni az adott ételről.” Zsófi szerint amúgy is a természetes konyha dívik világszerte, nem is gondolja, hogy egyik nagy kedvence, Nigella Lawson például manipulálná az ételeit. Mindezek miatt az sem gond, hogy ha valami nem sikerül megszólalásig szépre – hiszen vélhetően a néző sütőjéből sem jön ki minden esetben egy tökéletesre fazonírozott étel.

És ki eszi meg?

Szóval valódi ételek készülnek valódi konyhában – ez esetben már csak egyetlen dolog izgathatja a nézőt: vajon ki eszi meg az elkészült ételeket? Nos, nem a csatornaigazgatónak viszik fel aranytálcán, hanem a stáb kapja meg a jól végzett munkáért cserébe. „Az utolsó morzsáig el szokták fogyasztani – nevet Zsófi –, a műsor kulisszái mögött az a legizgalmasabb, amikor leállnak a kamerák, és a stáb megrohanja a végeredményt. Sokszor ilyenkor még nem lehet megenni, mert például fotózni kell, ez pedig mindenkitől nagy önuralmat igényel.”

Kapcsolódó cikkek