Fotó: Szilágyi Zoltán
Amire nem készültünk fel

Amire nem készültünk fel

Azt hiszem, hogy az elmúlt két évtized rendesen elkényeztetett bennünket, a biztonságtechnikai szakmában tevékenykedőket. A biztonságról és a védelemről alkotott képünk olyan egyszerű és egyértelmű szabályokra épült, amelyeket követve biztosak voltunk abban, hogy megfelelő védelmet tudunk kiépíteni szinte bármilyen várható bűncselekmény ellen. Stabil és megingathatatlan koncepcióval rendelkeztünk bankok védelmi rendszereivel kapcsolatban, tudtuk és értettük, hogy egy ékszerboltban, vagy egy múzeumban milyen tárgyakat hogyan és várhatóan kiktől kell védenünk. Bevásárló- vagy szórakoztató központok védelménél a lopás, a rablás és a rongálás megelőzése volt az elsődleges cél. Sorolhatnám még az ipari létesítményeket, a benzinkutakat vagy bármilyen más ingatlant, akár a kritikus infrastruktúrákat is, szinte mindenre volt ésszerű védelmi megoldásunk.

A dolog egyszerűsége abban rejlett, hogy a bűncselekmények döntő többsége mögött gazdasági alapú motiváció állt. Az elkövetők elsődleges célja a haszonszerzés, a vagyoni vagy szellemi tulajdon megszerzése volt.

A gazdasági alapú motiváció nem ösztönöz feltétlenül emberéletek kioltására. Nem szükséges velejárója a nagy kiterjedésű és minél több embert sokkoló károkozás. Az elkövető jellemzően a feltűnés elkerülésére törekszik, így az anyagi kár sok esetben valóban azokra a javakra korlátozódik, melyek megszerzése volt a cél. Azon bűncselekmények elkövetése ellen, melyek mögött gazdasági alapú motiváció áll – a kiszámíthatóság és az ésszerűség miatt –a meglévő, rendelkezésre álló technikai eszközökkel, személyzettel védekezni viszonylag könnyű.

Azt gondolom és érzem azonban, hogy valamire nagyon nem vagyunk felkészülve. Valamire, ami felborítja a tapasztalatokra épülő koncepciókat, amely fittyet hány a józan ész alkotta tervekre és magasról tesz arra, hogy hol tart a fejlődés a video megfigyelő rendszerek piacán. Ez pedig nem más, mint az ideológiai alapú motivációk közül a – legkisebb kiszámíthatóság melletti legnagyobb kockázatot jelentő – terrorizmus, melynek célja a megfélemlítés, a minél nagyobb mértékű károkozás és a lehető legtöbb emberélet kioltása. Az ilyen jellegű támadások ellen a megszokott koncepciók, alkalmazott eszközök és eljárások nem jelentenek védelmet. Hiába a hosszú évek alatt szerzett tapasztalat, vagy a technika folyamatos követése, ha az elkövető viselkedése kiszámíthatatlan. Hiába rendelkezünk bármilyen high-tech megoldással, ha azt sem tudjuk, hogy a támadás hol várható. Egy betörőt vagy besurranó tolvajt elrettent a sziréna hangja, a bankrablót valószínűleg feladásra kényszerít az időzáras védelem, egy áruházi tolvaj kétszer is meggondolja, hogy elkövessen –e valamit, ha kamerák kereszttüzében van…, de mi a hatékony védelem egy olyan emberrel szemben, aki meghalni érkezett a bűncselekmény helyszínére? Létezik bármi is, ami elriasztaná? Húsz éve dolgozom ebben a szakmában, de esküszöm, én nem tudom.

Nem célom a pánikkeltés, nem vezérel semmilyen politikai vagy vallási nézet. Nem gondolom azt sem, hogy amit érzek vagy gondolok teljes mértékben és minden körülmények között megvalósul – nem is kívánom ezt természetesen. Tudom azt is, hogy Magyarországon számtalan, nálam nagyobb tudással rendelkező biztonságtechnikai szakember dolgozik – igen, még a konkurenseinknél is. Tiszta szívemből kívánom azonban, hogy ők és a szakmában dolgozó sok elkötelezett kolléga felismerje azt a veszélyt, amely már nem csak szimplán egy szakmai kihívás leküzdéséről szól, hanem családunk, szeretteink, barátaink életéről.

Szilágyi Zoltán
a Umirs Europe ügyvezető igazgatója
az Európai Kültéri Védelmi Egyesület elnöke

Kapcsolódó cikkek