Az élőerős őrzés-védelem humánerőforrásának aktuális kérdései

Az élőerős őrzés-védelem humánerőforrásának aktuális kérdései

Milyen változásokon ment át a vagyonvédelmi szakma az utóbbi évtizedekben? Milyen trendek figyelhetők meg? Hogyan és miért kapcsolódik össze a sajáterős őrzés a minőségbiztosítás kérdésével? Ezeket a kérdéseket járom körbe, s ezekre szeretnék választ adni, illetve írásommal a figyelmet felkelteni az élőerős őrzés jelentőségére.

Időutazás
Nagyvonalakban haladva vissza kell tekintenünk a történelemben, hogy lássuk, milyen változásokon ment keresztül a tulajdonvédelem Magyarországon, s milyen előzményei voltak a ma kialakult helyzetnek. A szakma az ötvenes évekig számottevően magánkézben volt, a vállalatok, vállalkozások maguk gondoskodtak tulajdonuk megvédéséről, biztonságáról. Az 1950-es évektől a politikai berendezkedés megváltozása miatt az addig magánkézben lévő ipari nagyvállalatok, gyárak, cégek állami tulajdonba kerültek, s ezzel egy időben az őrzés-védelmi feladatokat is az állam arra szakosodott szervei vették át. Szigorú felügyeletet alakítottak ki a tulajdon védelme érdekében. A nagyvállalatoknál bizonyos pozíciókat belügyi befolyással bíró emberek foglaltak el, az ő felelősségük volt az állami tulajdon védelme.
Ez a helyzet egészen az 1989-es rendszerváltásig tartott, azt követően gyökeresen megváltozott Magyarországon a tulajdonvédelem struktúrája. Az akkoriban megvalósuló magánosítás eredményeképpen a tulajdonvédelem ismét a tulajdonosok kezébe került, az állam kivonult a védelmi tevékenységből.

Az őrzés-védelemre szakosodott cégek kialakulása
A tulajdonvédelemre a rendszerváltást követően ugyanúgy szükség volt, s a rövid időn belül magánkézbe kerülő vagyon(ok) olyan mértéket öltöttek, hogy azok védelmét, biztonságát csak szakemberek segítségével lehetett megoldani. A piaci űrt jól felismerők, rendszerint a hivatásos szakmában gyakorlatot szerzettek segítségével (vagy akár ők maguk) magáncégeket alapítottak a tulajdonvédelemben jelentkező igények kielégítésére.
A vagyonvédelmi szakmán belül sokan a személy- és vagyonvédelemre szakosodott cégek kialakulását erre az időszakra teszik. A kisebb és közepes vállalkozások jellemzően „külsős” cégekkel oldották meg a vagyonvédelmet, míg a nagyobb társaságok többsége maga gondoskodott erről a feladatról, saját foglalkoztatásban lévő munkatársakkal. A rendszerváltást követő pár évben az élőerős őrzés-védelem piaci jelenléte szinte napról-napra növekedett, s egyre nagyobb verseny alakult ki, melynek hatására azok díjazása is változott.
A kilencvenes évek közepétől újabb tendencia volt megfigyelhető, melynek hátterében elsősorban gazdasági, költséghatékonysági okok álltak. A nagyvállalatok arra törekedtek, hogy megtartsák, illetve növeljék piaci jelenlétüket, s ennek egyik eszköze a kiadások csökkentése volt. A saját munkavállalókkal megvalósított őrzés-védelem számos esetben esett „áldozatául” ennek a törekvésnek.
Azt gondolom, hogy ez csak egy vélt, és nem valós költségmegtakarítás volt. Az ember mindig is védte saját tulajdonát, másképp tekintett a sajátra, mint a máséra, így egyértelműen erősebb a kötődés és magasabb színvonalú a munkavégzés saját őrzés esetén. Természetesen nem állítható egyértelműen, hogy csak és kizárólag saját őrzéssel lehet elérni a megfelelő stabilitást. Az őrzés-védelem működhet vállalkozás keretében is, de a fenti stabilitást elérni lényegesen nehezebb, a kötődés kialakulásához mindenképpen idő és megbecsülés szükséges.

Újra előtérbe került a sajáterős őrzés-védelem
A kilencvenes évektől napjainkig a magántulajdon-védelem mind technológiailag, mind a humánerőforrás tekintetében hatalmas változásokon ment keresztül. A vállalási díjak kérdése folyamatosan került napirendre a vagyonvédelmi szakmában. Ma már törvény szabályozza a közbeszerzés alá eső szerződéseknél a díjat, míg a nem közbeszerzés alá esőknél a Személy- és Vagyonvédelmi Kamara ír elő ajánlást arra vonatkozóan. Megállapítható az is, hogy – főként az elmúlt években – a szakmában dolgozók minimálbére folyamatosan nőtt, és továbbra is növekszik.
Napjainkra az a helyzet alakult ki, hogy ismét előtérbe került a saját foglalkoztatású őrzés-védelem. Természetesen a professzionális szintet elérő magáncégek továbbra is talpon maradnak, de meglátásom, hogy egyre nagyobb az igény a magasabb színvonalon teljesítő humánerőre. Professzionális munkavégzésre van szükség, a személy- és vagyonőrnek kifogástalanul kell viselkednie, a kulturált megjelenés és öltözködés, a határozott intézkedő-képesség, a jó kommunikáció, a nyelvismeret ma már egyre inkább elvárt.
Az élőerőnek a legfontosabb szerepe az emberi kommunikációban és a technikai eszközök kezelésében van. Kommunikációs csatornákon keresztül nyújthatunk professzionális színvonalú szolgáltatást, illetve ugyanezen csatornák ismeretével akadályozhatunk meg akár egy terrorcselekményt. Ezen tények alapján nyilvánvalóvá válik, hogy az ember a magántulajdon-védelem legfontosabb eleme, szereplője.

Kálmán László
Kálmán László okleveles biztonságtechnikai mérnök, a Richter Gedeon Nyrt. rendészeti osztályának vezetője

Az emberi természet szükségszerű velejárója saját tulajdonának védelme
Kétségtelen tény, hogy minden embernek szüksége van a kiszámíthatóságra, a biztonságra. Az ember természeténél fogva jobban törődik a sajátjával, s ahol otthon érzi magát, ott lojálisabb. Tapasztalatom szerint a vagyonvédelmi szakmában sincs ez másképp, s erre szemléletes példa a humánerőforrás fluktuációjának mértéke. A napi szintű elvándorlás a szakmaiságot teljes mértékben romba döntheti. Egyértelműen megállapítható, hogy egy vállalat saját foglalkoztatásban lévő rendészeti szolgálatot ellátó dolgozóinál sokkal kisebb mértékű a lemorzsolódás, mint azoknál a cégeknél, melyek külsős vállalkozóként látnak el magánbiztonsági szolgálatot egy-egy vállalatnál.
Csak bele kell gondolnunk abba: hogyan várható el a dolgozótól ebben az érzékeny szakmában a kimagasló teljesítmény, ha a szolgálati helye rendszeresen, akár havonta változik? Ha a vagyonőr mindig máshol teljesíti a feladatát, hogyan „érezhetné otthon magát” és hogyan tudná a lehető legjobb, legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtani? Nem képes megszerezni a megfelelő hely- és személyismeretet, és ami a legfontosabb: nincs kötődése, elköteleződése az adott szolgálati helyhez.

A stabil, kiszámítható élőerős humánerőforrás jelentősége
Jelenleg olyan munkatársakkal dolgozom, akik között számtalan a másodgenerációs rendész, mondhatni apáról fiúra szállt át a szakmai és a szolgálati hely is. Ez az erős lojalitás, az „otthon vagyok” érzet, a „felelős vagyok a vállalat vagyonáért és biztonságáért” csakis hosszú évek alatt tud kialakulni.
Ide tartozik megemlíteni azt is, hogy a rendészeti feladatok ellátásának színvonala, a belső vizsgálatok lefolytatása, azok eredményessége minden esetben függ a kollégák szakmai tudásától, tapasztalatától, helyismeretétől és kapcsolatrendszerétől. Több évtized alatt kialakult kapcsolatrendszereket nem lehet gazdasági szemlélettel, pénzpiaci alapon megteremteni. Természetes fluktuáció mellett egy ilyen összeszokott, nagyfokú helyismerettel rendelkező, tapasztalt munkatársi gárda képes magas színvonalú vagyonvédelmi szolgálatot nyújtani egy vállalat számára.
Jogosulatlan cselekmények megakadályozásakor, katasztrófahelyzetek kezelésekor nélkülözhetetlen a stabil, kiszámítható, egymást is jól ismerő, gyakorlott állomány. A vegyigyár életében, de bármelyik kritikus, veszélyes üzemben a védelmi stratégia nagyon fontos részét képezi az élőerő. Ha baj van, ha menekíteni kell, ha biztosítani kell, ha menekülni kell: hozzájuk fordulunk, hozzájuk fordulhatunk. Helyismeret hiányában értékes perceket veszíthetünk, melyek következményei megjósolhatatlanok.

Az élőerős védelem szerepe a minőségbiztosításban
Miért fontos az élőerős őrzés-védelmi szolgáltatás a gyógyszeripar szigorú, minőségbiztosítási szemléletű rendszerében? Arra kell elsősorban gondolnunk, hogy egy gyógyszergyár életében a termékek minőségbiztosítási előírásainak betartásában szerepe van a szervezett védelmi szolgálatnak. Minimalizálni kell, illetve el kell kerülni a gyógyszerek, gyógyszerkészítmények illegális piacra jutását. Tény, hogy nemcsak a gyógyszerek gyártása során vannak nagyon szigorú minőségbiztosítási előírások, hanem a készítmények „utóéletében” is.
Érdekesség, s talán nem is tudja minden beteg: minden egyes gyógyszernek az útja, melyet a patikában kap, teljes mértékben végigkövethető, egészen vissza a gyártósorig, a gyártás időpontjáig. Olyan egyedülálló rendszer ez, amelyben pontosan megállapítható, hogy mely kereskedő(kö)n keresztül jutott el a páciensig a készítmény. A folyamatra teljes egészében rá lehet látni, így ki lehet szűrni az esetleges hamis készítményeket a piacon, ezzel is növelve a betegek biztonságát.
Az élőerős őrzés-védelemnek hatalmas szerepe van abban, hogy a gyógyszerek, illetve gyógyszerkészítmények a legális értékesítési útvonalakon kerüljenek a beteg kezébe. Ide tartozik az is, hogy a rendészeti szolgálatnak képesnek kell lennie arra, hogy felfedezzék az illegális értékesítési pontokat.

Állandóság, mint a biztonság kulcsfontosságú eleme
Napjaink fenyegetéseit szem előtt tartva – gondolva akár a terrorveszélyre – fontos és kiemelt kérdés a hatóságokkal való kapcsolattartás, melynek stabilnak, együttműködőnek kell lennie. A hatóságokkal való jó partneri viszony elengedhetetlen, ahogy nagyon fontos a biztonságot szolgáltató állomány stabilitása, a biztonsági vezető személye. Többek között e tényezők teszik gördülékennyé a váratlan helyzetekre való felkészülést, segítenek adott helyzetben a gyors reagálásban, a döntések meghozatalában és végrehajtásában. A humánerőforrás állandóságának az egész vagyonvédelmi szolgálatot jellemeznie kell, a vezetőtől egészen a beosztottakig. Így mind az állományban lévők, mind a vezetők gyakori változtatása gyengíti a rendszert.

Saját vagy külsős állomány
Természetesen a fentiek nem azt jelentik, hogy csak saját alkalmazásban lévő állománnyal lehet professzionálisan ellátni az őrzés-vagyonvédelmet. A magántulajdon-védelemben szerepe van mind a sajáterős őrzésnek, mind a kiszervezett, külsős vállalkozóval megoldott védelmi tevékenységnek, vagy akár a mai napig a rendvédelmi szervek felügyelete alatt álló tulajdonvédelmi formáknak (FBÖ). Az adott cég mérete, tevékenysége, körülményei alapján kell felelősen elhatározni, hogy milyen módot választunk vagy hogyan vegyítjük ezen módozatokat annak érdekében, hogy a lehető legmagasabb szintű biztonságot érjük el.
Napjainkban a szakma sem kerülheti el a munkaerőhiány problematikáját. Tapasztalataim alapján az elmúlt években egyre nehezebb a megfelelő munkatársak megtalálása, holott a humánerő jelentősége nem kisebb a biztonságtechnika műszaki ágazatánál sem. Számtalan publikáció, cikk, reklám és kereskedelem foglalkozik nap mint nap a technológiák fejlettségével, amely szinte fénysebességgel halad a humánerőforrás fejlődéséhez képest. Nem szabad elfelejteni, hogy a csúcstechnológiát irányítani, kezelni és üzemeltetni kell. Így az emberi tényező sem kerülhet kevésbé fontosabb helyre, mint a technológiai fejlettség.

Írásomat figyelemfelkeltőnek szántam. Úgy gondolom, foglalkozni kell a szakma humánerőforrásával, a toborzással, a kiválasztással és érdemes átgondolni mind a képzési rendszert, mind az élőerő alkalmazásának lehetőségeit a magánbiztonság tükrében. Ha az elmúlt néhány tíz évre visszatekintünk, láthatjuk: a szakma folyamatos változásának nagyon nehéz időszakát éljük. Mint más ágazatokban, esetünkben sem kedvez a munkaerőhiány a magánbiztonság fejlődésének. Mint minden szakmában, nálunk is elengedhetetlen a kollégák megbecsülése és a megtartás eszközeinek kidolgozása.
A nemzetközi kitekintés szerint is növelni kell a biztonságot, a biztonsági tényezőket. A terrorveszély elleni védekezés egyik leghatékonyabb módja a biztonsági szereplők közös és hatékony munkája. De általánosságban elmondható, megnövekedett az emberek biztonságérzetének igénye. Ezekre az igényekre pedig hatékony és gyors válaszokat kell adnia a szakmának. Egyensúlyt kell teremteni a technológia és az ember által szolgáltatott biztonság tekintetében.

Kálmán László

A szerző közel két és fél évtizede dolgozik a biztonságtechnikai szakmában. Kálmán László pályafutását hivatásos vám- és pénzügyőrként kezdte. Folyamatosan képezte magát, többek között haditechnikával foglalkozó cégnél tervezett és fejlesztett. 2008 óta dolgozik a Richter Gedeon Nyrt. Rendészeti Osztályán, melynek 2010 óta vezetője. Okleveles biztonságtechnikai mérnök, jelenleg doktorandusz hallgató az Óbudai Egyetemen, kutatási területe a biztonságtechnika.

Kapcsolódó cikkek