Fotó: Visual Hunt
Brüsszel után

Brüsszel után

Gondolatok az európai repülőtér-biztonságról

Valljuk be, hogy nem kellemes dolog az, amikor a zsúfolt reptér biztonsági vizsgálatánál le kell venni a cipőt, vagy besípol a kapu, és ezért kézi fémdetektorral pásztázzák végig az utast. Ráadásul ismeretlenek mellett, személyes tárgyainkat kapkodva szedjük össze magunkat, mégis enyhíti a helyzetet, ha belátjuk, hogy mindez értünk történik és nem ellenünk. Lányi Eszter írása.

n1_fmt (2)

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő

Idén márciusban a brüsszeli reptéren történt halálos áldozatokat követelő terrortámadás, néhány nappal később pedig egy egyiptomi utasszállítót térítettek el. Igaz, az utóbbiról hamar kiderült, hogy nagy valószínűséggel a bombamellény nem valódi, és a támadás motivációja egy elmúlt szerelem feletti bánat volt, mégis kellően rémisztő, hogy egy utas, aki nem tűnik képzett terroristának, képes volt egyedül eltéríteni egy repülőt.

Az Európai Unió területén közös szabályozás van érvényben a légi utasszállítás biztonságának védelmére (Európai Tanács 300/2008. sz. határozata), ami az EU területén található minden repülőtérre vagy azok nem katonai célú használatban lévő részeire vonatkozik. Ezek a szabályok az utasokon kívül a reptérrel kapcsolatban álló külső és belső szolgáltatókra is vonatkoznak. A belföldi járatok biztonsági ellenőrzésére is kiterjedő ellenőrzési irányelvek ismertek, de azt is tudjuk, hogy ezeket nem mindenhol lehetett betartatni, mert sok esetben a reptérnek nem volt vagy nincs megfelelő méretű terminálja, ahol a megnövekedett feladatokat el tudnák látni.

A 2001. szeptember 11-i Amerika elleni terrortámadás fordulópontot jelentett a légi biztonság megítélésében. Ugyanezen év decemberében egy Párizsból Miamiba tartó járaton Richard Reid megpróbált a cipője sarkába rejtett robbanószerkezetet működésbe hozni. Az elkövetőt és a bombát az utasok hatástalanították, és azóta nem csodálkozunk, ha a nagyméretű cipőinket le kell vennünk a biztonsági vizsgálat során. 2006 augusztusában az Egyesült Királyságban, Kanadában és az Egyesült Államokban fokozták a biztonsági készültséget, mert az angol hatóságok hírt szereztek egy folyékony robbanószerrel tervezett terrorcselekmény előkészületeiről. Ezek után belátható, hogy immár 15 éve miért olyan szigorúak a szabályok, ha a kézipoggyászunkban folyadékot viszünk.repulo

Az amerikai és a közelmúltban történt európai terroristatámadásokat követően több szakember az izraeli Ben Gurion Nemzetközi Repülőteret emlegette másolandó példaként. Ott az évente átutazó 10 millió utas mindegyikét személyesen kérdezik ki. A kérdéseket követően a csomagokat a legfejlettebb technikával világítják át, így nem csoda, hogy gyakran 2-3 órába is beletelik, amíg az ember eljut a beszállásig. Bármennyire is őrjítő a sorban állás, és sokan kritizálják a használatban lévő izraeli módszereket, a számok magukért beszélnek: legutóbb izraeli gépeltérítés 1968-ban történt, a legutóbbi halálos áldozatokat követelő terrortámadás pedig 1972-ben, amikor a Japán Vörös Hadsereg terroristái rohanták meg a Ben Gurion repteret. Ezeken kívül még egy alkalommal, 1986-ban történt robbantás a reptéren, amikor ugyan egy biztonsági ügynök kiszűrte a robbanószerekkel megrakott bőröndöt, az a terminálban történt detonáció során sebesüléseket okozott.

Nogradi-Gyorgy-SA

Az évtizedek alatt fejlesztett izraeli biztonsági szolgálatok szem előtt tartanak néhány alapvető elvet, amelyeket talán Európában is érdemes lenne megszívlelni: a csúcstechnológia mellett az emberi tényezőre is legalább akkora súlyt kell fektetni. Izraelben a reptérre tartó járműveket már a termináltól jó néhány kilométer távolságban megállítják és ellenőrzik. A terminálba is csak további őrök mellett elhaladva léphet az utas, a check-in pultok megközelítése előtt mindenkit kikérdeznek, és a csomagokat átvilágítják. Brüsszelben ezzel szemben a robbantás a check-in részen történt, ami „puha célpont”-nak tekinthető, mert oda az emberek akadálytalanul léphetnek be. Az izraeli reptéren kamerák tucatjai figyelik, őrzik az emberek biztonságát és civil ruhás fegyveres őrök is járják a terminálokat. A repülőgépeken nem csak rakétavédelmi rendszer működik, hanem légi marsallok ülnek az utasok között, ők szintén a biztonságos utat és megérkezést szolgálják.

Mindeközben Európában jól megfigyelhető, hogy a terroresemények után megerősítik a repterek és egyéb közlekedési csomópontok biztonsági ellenőrzését, majd aztán szép lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba. Jó néhány biztonságtechnikai szakember ezzel együtt azt jósolja, hogy az elmúlt évek terroreseményei előbb-utóbb a kontinens vezetőit is arra fogják ösztönözni, hogy keményebb biztonsági ellenőrzéseket vezessenek be. Olivier Guitta a GloalStrat ügyvezetője egy interjúban elmondta, hogy „a fenyegetés, amivel Európában szembesülünk, nagyjából ugyanolyan, mint, amivel Izrael szembesül”, és arra figyelmeztet, hogy „egy olyan korba léptünk, amikor meg kell változtatnunk az életvitelünket, és nagyon komolyan kell vegyük a biztonságot. Philip Baum, az Erőszak az égben: a repülőgép-eltérítés és robbantás története (Violence in the Skies: A History of Aircraft Hijacking and Bombing) című könyv szerzője szerint „a lényeg, hogy a biztonsági ellenőrzés kevésbé legyen kiszámítható”.

A valódi kérdés azonban az, vajon az európai reptereket üzemeltetők felismerik-e annak szükségességét, hogy magasabban képzett állományt szerződtessenek és fejlettebb eszközöket használjanak. Az izraeliek az idők során hozzászoktak ahhoz, hogy a biztonság megőrzése kényelmetlenségekkel jár, Európa pedig lassan és kelletlenül veszi tudomásul, hogy a biztonságot szigorúan kell őrizni.

bru3_opt

Kapcsolódó cikkek