Fotó: Michael Colello
Egységes EU határvédelemre lenne szükség

Egységes EU határvédelemre lenne szükség

Kerítés vagy hullámtörők?

Európát épp csak meglegyintette a migráció szele, de az EU tagjainak még tanulniuk kell az emberáradat kezelését. Európában a biztonság szintje magasabb, mint sokan vélik, mert gyakran a média formálja a közgondolkodást. A hosszú távú folyamatokat is elemző biztonságpolitikai szakértő a klímamenekültek megjelenésének lehetőségére is figyelmeztet. Beszélgetés Dr. Tálas Péter biztonságpolitikai szakértővel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának dékánjával. Az interjút Martin-Kovács Miklós készítette.

Évekig úgy tűnt hogy Európában aránylag nyugodt és legfeljebb előre megjósolható válságokkal terhelt volt az élet, de hirtelen minden összezavarodott, és meggyengült az a biztonság, amit az Európai Unió gazdasági téren, a NATO katonai téren nyújtott. Végül is mennyire vagyunk biztonságban?

Azt gondolom, hogy két dolgot érdemes ezzel kapcsolatban feltétlenül jelezni: az egyik az, hogyan látja a biztonságpolitikai szakértő a biztonságot és a másik pedig, hogyan látják a társadalmak a biztonságot. A kettő nem feltétlenül jelenti ugyanazt. Amikor a biztonságpolitikai szakértő valamiről beszél, akkor megpróbálja a tényeket, számokat, az adatokat és a különböző folyamatokat értelmezni. A közvéleményt azonban nem a biztonságpolitikai szakértő határozza meg elsősorban, hanem a média és a politikai közbeszéd. Azt kell mondanom, hogy szerintem jobb az európai biztonság ma, mint ahogy erről maguk az európaiak gondolkodnak. Nem vitatom, hogy két nagy olyan biztonsági kérdés foglalkoztatja ma az európaiakat, szerintem a magyarokat is, amely meghatározza a kommunikációnkat erről. Az egyik mindenféleképpen a migráció és menekültválság, és ez azért van így, mert Európa nem készült fel erre a hatalmas nagy emberáradatra. Miközben a másik oldalról ez a hatalmas emberáradat, ami mondjuk 1,6 millió ember, az egész Európai Unió lakosságának 0,3%-a. Ha tehát azt nézzük, hogy statisztikailag mennyit jelent ez a sok menekült, migráns, esetleg bevándorló és mit jelent tényleges problémaként, akkor azt látjuk, hogy ez a kettő elválik egymástól. Azért válhat el, mert a menekülthullámot nem tudta kezelni sem az Európai Unió, sem pedig az egyes tagországok. Ha pedig nem tudjuk kezelni, akkor rögtön biztonságpolitikai problémaként jelentkezik. Egy másik, mondjuk nagyon fontos téma, hogy az elmúlt másfél évben ugyanannyi úgynevezett stratégiai terrortámadás zajlott le Európában, mint a megelőző 11 évben. Stratégiai terrortámadásnak azt szoktuk nevezni, amikor viszonylag nagy áldozatszám van és nagyon nagy a média figyelme. Fontos dolog, hogy alapvetően a média határozza meg a biztonságérzetünket. A médiát figyelve nagyon nehéz azt állítani, hogy a terrorfenyegetettség szempontjából nem romlott az európai helyzet, miközben én azért mindig óvatosságra és differenciált megközelítésre szoktam biztatni részben a kollégáimat, és általában a nézőket is.

h3_fmt (Copy)

Fotó: Enes Reyham Visual Hunt

Voltaképpen ugyanakkor nagyon is látványos változásokat generáltak ezek a folyamatok, hiszen láthatóan megjelennek a határkerítések, lépten-nyomon láthatóan jelen vannak azok a terrorelhárító egységek az európai városokban, amelyek demonstrálják, hogy erő van az állam kezében, tehát tulajdonképpen megváltozik az életünk, de akkor ezek szerint a biztonság mint olyan az amúgy elég biztos pilléreken áll?

Azt gondolom, hogy igen. Ami a migrációt illeti, jelenleg csak a szele kapott el minket. Tudom, hogy az emberek és általában a politika s a média is szörnyülködik, hogy egymillió hatszázezer ember bejött Európába, de mi a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karán, valamint a Stratégiai Védelmi Kutató Központban általában mindig hosszabb folyamatokat szoktunk elemezni. Azt szoktuk mondani, hogy amennyiben Európa nem tanulja meg kezelni a migrációt, illetve a menekültkérdést, akkor komoly gondok elé fog nézni. A helyzet már most is komoly gondnak látszik, de ennél súlyosabb lesz. Hadd mondjak két példát. A mostani menekültek és migránsok azok alapvetően polgárháborús, háborús övezetből jönnek. Még két dolgot feltétlenül meg kell említeni: azt, hogy közvetlenül Európa környezetében Afrika lakossága talán megduplázódik, de legalább 500 millióval növekedni fog. Ez körülbelül annyi ember, mint amennyi most az Európai Unióban él. Ha az afrikai államok nem lesznek megtartóképesek, vagyis nem lesz ott gazdaság, nem lesz ott iskolarendszer, nem lesz normálisan működő állam, az emberek egy része egész biztosan megint elindul. Nem feltétlenül mind Európába, de ha 500 millió emberből mondjuk 50 millió erre veszi az irányt, máris újabb sokmilliós nagyságrend érkezhet Európába. Azt gondolom tehát, hogy az úgynevezett demográfiai migránsok potenciálisan veszélyt jelentenek abban az értelemben, hogy mit fogunk kezdeni annyi emberrel. Amennyiben 1,6 milliót nem tudunk normálisan úgy átengedni a határon, hogy mindenkit ellenőrzünk, akkor olyan szituációkat élhetünk meg, mint pl. Magyarországon, amikor elindultak az M1-en, amikor maga a kormányzat volt kénytelen buszokat küldeni, vonatokra tenni őket, mert egyébként nem tudta kezelni az áradatot. Ez az egyik, ami szerintünk 10-15 éven belül érezhető lesz. A másik, amire a figyelmet felhívjuk, az az úgynevezett környezeti migránsok kérdése. Szokták nevezni őket klímamenekülteknek is, de mivel a nemzetközi jog ilyen fogalmat nem ismer, ezért mi is környezeti migránsoknak hívjuk őket. Azokra gondolunk, akik azért, mert elsivatagosodás van, mert elfogy a víz, elindulnak. Nos ők ugyancsak hatalmas problémát fognak okozni Európa számára. Az ilyen csoportok nem feltétlenül csak Afrikából jöhetnek, de például az óceániai térségekből a tengerszint-emelkedés miatt. Bangladest szokták megemlíteni, hogy ott az egy-másfél méteres tengerszint emelkedés 80 millió embert érintene. Tehát 80 millió embernek kellene megmozdulni. Ha pedig arra gondolunk, hogy Velencénél is emelkedik a vízszint és egy idő után elönti a Szent Márk teret, akkor az jól jelzi, hogy a klímaváltozás nemcsak az afrikai és ázsiai térséget, hanem Európát is érinti, ha tetszik Európán belül is lesz mozgás.

26_opt_4

Röszke 2015. szeptember 15. Rendőrök őrzik a megrongált műszaki határzáron átjutott illegális bevándorlókat

Fotó: MTI

Mi lehet a válasz a stratégiai kutatók szerint: kerítések?

Nem egészen, mivel, ahogy említettem korábban, először is meg kellene tanulni kezelni ezeket a dolgokat. Hadd mondjak egy nagyon egyszerű példát. A magyar közvélemény egy ideje általában a kerítésnél találkozik a migránssal, vagyis a menekülttel is. Miközben nem véletlenül mondjuk ezt menekülthullámnak. Ha bárki, aki látta már, hogyan veszik fel a küzdelmet a parton élők a hullámokkal, akkor tudja, hogy hullámtörőket szoktak odatenni. Nem kerítést, hanem hullámtörőket. Nagyjából azt lehet mondani, hogy ugyanilyen hullámtörőket kellene alkalmazni ebben a migráns- vagy menekülthullámban. Rendet kellene tenni először is Szíriában. Politikai megállapodással a polgárháborút lezárni, megadni azt a lehetőséget, hogy oda visszamenjenek az emberek. A tapasztalatok szerint a menekültek túlnyomó többsége vissza szokott menni. Nagyon kevesen tudják, mert a mostani vitában mindig csak a bejövőkre figyelünk, de nagyon fontos, hogy ki is sokan mennek. Tehát pl. Németországból az elmúlt 10-15 évben évente közel 300-400 ezer ember visszamegy. Volt olyan év, amikor félmillió ember ment vissza. Tehát az egy nagyon fontos dolog, hogy legyen hova visszamenni. A második lépcső, amivel mi Európában a legtöbbet foglalkozunk, az a török-EU megállapodás. A törököket, a jordánokat és a libanoniakat segíteni kell abban, hogy az ő menekültügyi rendszerük erős legyen. A 12 és félmillió szíriaiból, akinek el kellett hagyni valamilyen ok miatt az eredeti lakhelyét, 4 és félmillió már a határokon kívül van. A legtöbb menekült, nagyjából úgy 3,1 millió Törökországban. Ma Törökország a világ legnagyobb menekültbefogadó országa, és onnan jönnek el Európába a legvállalkozóbbak, a legnagyobb jólétben lévők, azok, akik úgy gondolják, hogy a menekültlét az sem nekik, sem a gyerekeiknek nem nyújt perspektívát, tehát megpróbálnak elindulni valahova. Segíteni kellene ezeket a menekültügyi rendszereket, nemcsak abban, hogy ott legyen élelmiszer, hogy sátor legyen az emberek feje fölött, hanem olyankor, amikor hosszú évekre kénytelenek berendezkedni, akkor sajnos a tanításról, az elfoglaltságról, tehát az értelmes munkáról is gondoskodni kell valamilyen módon – és ez nem egyszerű. Ezután a harmadik lépcsőben következnek az úgynevezett tranzitországok. A legtöbbet mondjuk Macedóniával, Szerbiával kapcsolatban szoktunk hallani, hogy a tranzitországoknak is együtt kellene működniük az Európai Unióval. Ezt követően jön, amit mi nagyon erősen mondunk az Európai Uniónak, ez pedig a határvédelem. A határvédelem kapcsán valóban a kerítések most felépültek, de én azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy ezek átmeneti megoldások. Tehát látni kell azt, hogy ha itt megjelenik 100-120 vagy több százezer ember, aki be akar jönni, egy ilyen 4 méteres kerítés az égvilágon semmit nem jelent. Be tudják dönteni és átmennek rajtunk. A határvédelemnél viszont van egy nagy dilemma, mindenki ismeri a schengeni térséget, vagyis Európa jórészt átjárható a potenciális terrorista számára és ugyanígy a bűnözők számára is. Ahhoz, hogy mi jól tudjuk védeni ezt a schengeni övezetet, szerintem közös határvédelem kellene. Igenám, de az Európai Unió nemzetállamokból áll, és ezek a nemzetállamok nagyon nehezen adják fel a szuverenitásukat. Nagyon nehezen mondják ki azt, hogy jó, akkor védje a határokat az Európai Unió. Ugyanis, ha az Európai Unió védené a határokat, akkor a beléptetés, a menekültkérdés, a bevándorlási kérdés is egységes lenne. Akkor ugyanazokkal a feltételekkel tudna bejönni valaki Spanyolországba, Olaszországba, Franciaországba, Belgiumba és a tengeren keresztül, mint ahogy Röszkénél. Akkor nem tudná eldönteni az egyes tagország, hogy őt befogadom, őt nem fogadom be, neki menedékjogot adok, neki nem adok menedékjogot.

Elvileg most is vannak közös rendelkezések, de nem jól működnek a szabályozók, az EU a hatásköröket mind a határvédelemben, mind a menekültügyben döntően a tagállamoknak adja. És a tagállamok közül különösen azok, amelyek ekkora vagy ilyen típusú migrációval még nem találkoztak, azok jóval nagyobb fenntartással viseltetnek.

Említette már a beszélgetés közben, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egy kart vezet, továbbá Stratégiai Kutató Intézetet vezet, mit oktatnak, mit csinálnak?

A Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar a negyedik kara a Közszolgálati Egyetemnek. A Közszolgálati Egyetem gyakorlatilag olyan területeken oktat, ami az államnak létszükséglete. Négy karból áll, jelenleg a volt Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem alakult át honvéd tisztképző karrá, vagy Hadtudományi és Honvédtisztképző Karrá, a Rendészet-tudományi Kar az eredetileg a Rendőrtiszti Főiskola volt. Van egy közigazgatási kar, ma egyébként ezt Államtudományi- és Közigazgatási Karnak nevezzük, ahol tulajdonképpen az állami adminisztráció szakembereit képezik. Mi fedjük le az állami, a közszférának a külügyekkel foglalkozó területét. Gondoljunk itt a különböző önkormányzatok külügyi referenseire, akik kapcsolatot tartanak, gondoljunk itt bármelyik minisztérium külkapcsolati főosztályára vagy bármelyik intézményre. Tehát azokat próbáljuk mi képezni vagy szeretnénk képezni, akik valamiképpen Magyarország külkapcsolataival foglalkoznak, úgy is szoktuk mondani, hogy tulajdonképpen potenciális diplomaták. A Stratégiai Védelmi Kutató Központ pedig egy háttérintézmény, egy egyetemi NGO, amely egy kicsi, de elég nagy elemzőképességgel rendelkező kutató központ, ahol tulajdonképpen a biztonságpolitikával, védelempolitikával foglalkozó elemzéseket, anyagokat készítünk, részben a kutatási terveinknek megfelelően, olykor pedig a Honvédelmi Minisztérium, a Külügyminisztérium, esetenként a Miniszterelnöki Hivatal megrendelésére is. Sokat utaznak a kollégáim külföldre, most nemrég volt például a nukleáris védelmi konferencia Washingtonban, ahol az a megtiszteltetés érte Péczeli Anna kolléganőmet, hogy egyedüliként Magyarországról meghívták az NGO-s tanácskozásra. Ez egy óriási elismerés, mert azt jelenti, hogy az, amit ír, amit publikál, arra felfigyelnek a világban. Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb dolog: odafigyeljenek arra, amit csinálunk mind Magyarországon, mind külföldön, és azt gondolom, hogy a Stratégiai Védelmi Kutató Központ ebből a szempontból nagyon jó képet mutat.

Kapcsolódó cikkek