Film életre-halálra

Film életre-halálra

Petrányi Viktória filmproducert és Sós Judit line producert egy külföldi film budapesti forgatásán sikerült mikrofonvégre kapnunk, ahol a filmkészítés kevésbé látványos oldaláról, a producerek álmatlan éjszakáiról és az őket segíteni szándékozó filmes biztosításokról beszélgettünk.

A két szakember megegyezett abban, hogy míg a rendezők szárnyalnak, a producerek többnyire szoronganak, mert egy esős délután, egy kificamodott boka, vagy egy eszköz elvesztése magán a káron túl is rengeteg bosszúságot, leállást, csúszást, plusz költséget, vagy akár megállíthatatlannak tűnő költségspirált indíthat el.

A beszélgetés elején Sós Judit rögtön segít abban, hogy a nagy képet megértsük: „kétféle biztosításról beszélhetünk, az egyik a befejezési garancia („completion bond”) a másik pedig a filmbiztosítás („film insurance”, vagy más néven „entertainment package”), melyek között nincs átfedés.” A befejezési garanciát úgy nevezett garantőrök biztosítják, és így a biztosításhoz hasonlít, mint termék. „De itt a tét nem az, hogy valami eltörik, elromlik, meghiúsul, hanem az, hogy az adott film elkészül-e vagy sem. És ez valójában a finanszírozók felé biztosíték, hogy az előre betett pénzükből végül összeáll a termék” – teszi hozzá Petrányi Viktória. Tehát, ebben az esetben a rendező vagy a producer alkalmatlansága miatt előforduló nem megvalósulásról beszélünk.

SAN_7291 (1)

Ha ennyi lenne az egész, akkor most nyugodtan hátradőlhetnénk, de gyorsan kiderül, hogy maga a filmbiztosítás több egységből áll. A legkönnyebben érthető eleme az eszközbiztosítás, melyet nem kell külön magyarázni egy többszázmilliós eszközparkot mozgató produkció esetében. Ugyanígy a harmadik fél által okozott kárra való biztosítás is ismerős lehet akár a gépjárműbiztosításunkból. A negatívbiztosítás magát a leforgatott anyagot ért kárt biztosítja, melybe az utómunka is beleszámít. A gyakorlatban ez azt jelentheti, hogy például „a winchesteren tárolt leforgatott anyag beleesik a Dunába szállítás közben” – mondja találóan Sós Judit.

Mindezeken túl van még a kiesésbiztosítás, amely a forgatócsoport bizonyos tagjaira vonatkozik. Ez általában a főszereplőket, az operatőrt és a rendezőt jelenti, de gyakorlatilag bárki belekerülhet, akit a produkció nélkülözhetetlennek ítél és hajlandó és/vagy képes a magasabb díjat megfizetni. Így a biztosítók a kiesésbiztosítás esetén monitorozzák a színészek és alkotók egészségi és pszichés állapotát. Tehát, ha valaki valamilyen ismert betegségben szenved, vagy alkoholproblémája van, akkor azokat az eseteket a biztosító eleve kizárja a szerződésből – mellyel aztán teljességgel magára marad a producer. A fentiektől teljesen külön ügy a a stábtagok balesetbiztosítása, ami , ez a forgatás idején elszenvedett sérülésekre vonatkozik.

viktoriapetranyi
Petrányi Viktória

Mindezekből jól látszik, hogy a film teljes költségvetésének kb. 1−4%-át kitevő biztosítási összeg több elemből áll össze, amelyeken belül számtalan, a biztosítók által diktált feltételnek kell megfelelni a nyersanyag szállításától akár a színészek alkoholfogyasztásáig. A filmbiztosítás 1% és a befejezési garancia minimum 2% körül van, de klasszikusan 3%. Természetesen, teszi hozzá Petrányi Viktória, „mindez alku kérdése, mely a gyakorlatban a line producer feladata”, aki a Magyarországon dolgozó néhány, a filmes biztosításokhoz értő bróker egyikével keresteti meg a legmegfelelőbb csomagot. (Fontos megjegyezni, hogy a befejezési garancia nem jellemző idehaza, beszélgetőpartneremék is csak egy nagyjátékfilmjükre kényszerültek ilyet kötni.)

Amikor emlékezetes történetekről kérdezem a producereket, özönlenek a sztorik, amiken ma már nevetnek, de érződik, hogy az adott pillanatban egyáltalán nem látták olyan szórakoztatónak a helyzetet. Egyszer egy erdőtűz, másszor a producer saját lakása forgott kockán.

Sós Judittal tavaly esett meg egy forró nyári fogatási napon, egy térerő nélküli helyen valahol Nógrádban, hogy felvétel közben felgyulladt a drón a levegőben, a rajta lévő kamerával, és bezuhant a bozótosba, mely azonnal lángra kapott, és nem sokon múlott, hogy leégessenek egy teljes erdőt. A stáb ásványvizes palackokkal, és mindennel, ami csak a kezükbe akadt, oltotta a tüzet és próbálta menteni az eszközöket, ám az igazi meglepetés csak akkor jött, amikor a bróker közölte, hogy a drón nem volt benne a biztosításban.

DSC_0533

Petrányi Viktória felidézi, hogy a 2008-ban bemutatott és Cannes-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének díját elnyerő Delta történetét, ahol a forgatás első szakaszának végén, a szabadidejében vízbe fúlt a film főszereplője. A tragédia a német biztosító társaság szempontjából egy nagyon klasszikus és egyben nehéz ügy volt. A hosszú és minden szempontra kiterjedő tárgyalássorozatot követően végül peren kívül sikerült megállapodni a kártérítésről. Petrányi Viktória visszatekintve úgy érzi, hogy a papírforma szerint a biztosítónak nem feltétlenül kellett volna segítenie, de mégis nagyon készségesek voltak. Ez azért is emlékezetes pont a szakmai karrierjében, mert, ha akkor nem sikerül érvényt szereznie az igazának és nem kapja meg a kialkudott 90 milliós kárpótlást, akkor ma nincs Proton Cinema, de még a saját lakása is elúszott volna. Persze a filmes szellemüket ezután sem hazudtolták meg, és visszatértek a Duna deltához az új forgatókönyvvel és új színészekkel. Másodszorra a biztosító már nem volt hajlandó velük szerződni, számukra túl nagy volt a kockázat, nem úgy az alkotóknak.

Az viszonylag könnyen belátható, hogy a filmes szakmában a problémák száma majdnem végtelen, és ennek csak egy pici részét lehet biztosítani. Természetesen van olyan, aki a szerződésbe bele tudja alkudni az időjárást is, de Petrányi Viktóriának ez még sose sikerült. Az a tapasztalat, hogy nagyon pici eseményeken tud múlni egy olyan kár, ami aztán sok millió forintba kerül, és ugyanennyire sokszor a sok kis kár összességében egy nagy összeget tesz ki a film végére, de az önrész magas volta miatt, vagy mert a biztosítás egyszeri káreseményekre vonatkozik, ezt nem lehet érvényesíteni. Mindketten határozottan állítják, hogy ezért a rengeteg pénzért szeretnék magukat biztonságban érezni, de nem tudják. Ahogy Sós Judit találóan megjegyzi: „a mi idegeink nincsenek biztosítva.”

SAN_6268
A nézők izgalmat és látványt a biztosítók pedig az üzemszerű menetet várják a filmesektől. „Persze amikor egy konténerből 30 méterről ugrálnak ki a színészek és az operatőr, akkor azt nehéz üzemszerűen végezni, és az is érthető, hogy nincs olyan biztosító, ami erre azt mondaná, hogy ez szuper ötlet” – zárja a beszélgetést nevetve Petrányi Viktória.

Sós Judit 1978-ban született Budapesten, a Kodolányi János Főiskola idegenforgalmi szakán diplomázott. Húsz évesen kezdett filmezni, egy kis brüsszeli kitérő után 2004 óta a Proton Cinema line producere. Emlékezetes filmek, melyben közreműködött: Delta, Száz éves ember, aki kiugrott az ablakon és eltűnt, Brimstone.
Petrányi Viktória 1976-ban született. Producerként végzett a Színház− ás Filmművészeti Egyetemen, ott kezdődött közös pályafutása Mundruczó Kornéllal. A Proton Cinema és Proton Színház megalapítójaként nemcsak a klasszikus produceri feladatokat látja el, hanem aktív részese az alkotó munkának is.

Szerző: Lányi Eszter

Kapcsolódó cikkek