Fotó: Al Jazeera English Visual Hunt
Két forradalom után

Két forradalom után

Egyiptom visszaszerzi hírnevét

egyipt2_optAz egyiptomi terrorelhárításban töltött évek után a terrorizmus jogi vonatkozásairól írt doktori dolgozatot, manapság pedig nemzetközi biztonságpolitikai szakértőként és biztonságtechnikai vállalkozóként is dolgozik. Büszke arra, hogy lánya lelkes forradalmár volt 2013-ban és erősen javasolja a nemzetközi információcsere elmélyítését a terrorizmus elleni küzdelemben.

Ihab Youssef Ph.D beszélgetőtársa Martin-Kovács Miklós volt.

Ihab Youssef

Amikor elhagyta Egyiptomot, útban Budapestre, milyen biztonsági készültséget tapasztalt, magas a terrorfenyegetettségi szint?

Ha megengedi azzal kezdem: nagyon boldog vagyok, hogy Budapesten lehetek. Az emberek itt olyanok, mint az egyiptomiak, kedvesek és nagyvonalúak. Miután elhagytam az országomat, Budapestre jövet átmentem az összes biztonsági vizsgálaton a reptéren és az országban. Az elmúlt időszak negatív eseményei után Egyiptom is megemelte a biztonsági szintet. Hasonló időszakon ugyan már átestünk a késői 80-as és a 90-es évek elején, azzal az egyiptomi emberek és a nemzetközi közösség támogatásával eredményesen megküzdöttünk. Jelenleg a terrorakciók sikeres elhárításán dolgozunk, de ez nem csak Egyiptomban kihívás, hanem sok másik országban is.

Önnek PhD fokozata van a terroristák kiadatása témakörben. Mi indította arra, hogy ezt a területet válassza?

Rendőrtiszt voltam. Ez nálunk családi hagyomány: az apám rendőrtiszt volt, a nagyapám is rendőrtiszt volt, és én is büszkén lettem rendőrtiszt. Húsz évig szolgáltam különböző helyeken, a különleges erőknél, a Rendőrakadémián oktatóként, a megvesztegetés ellenes osztályon, a szolgálatom utolsó tíz évében a Belügyminisztérium hivatalában dolgoztam. A doktorim témaválasztásának magyarázata az, hogy jogi űrt tapasztaltam a terrorakciók és a kiadatás között. Ha ugyanis valaki elkövet egy bűncselekményt, vagy részt vesz annak a megtervezésében és mindezt egy másik országban teszi, mondjuk Angliában, Amerikában, bárhol a világon és egy Egyiptomban megvalósuló bűntényt tervez, akkor mi nem tudjuk bíróság elé állítani, börtönbe juttatni azért, amit tett. Miért? Mert néha az emberek úgy látják, hogy ez nem terror-, hanem politikai akció volt, vagy mások úgy látják, hogy az illető egy szabadságharcos, aki nem kerülhet börtönbe, egy hős, aki a nemzetéért harcol. A doktori munkámban arra jutottam, hogy ha a való világban valaki az emberek ellen cselekszik, az egészségükre ront vagy leégeti a tulajdonukat, sosem mondjuk, hogy ezt jó szándékkal tette.

Harc az Iszlám Állam követőivel

Hogy élik meg a mindennapokban az egyiptomi hadsereg és az ISIS fegyveresei között, leginkább a Sínai-félszigeten zajló harcokat?

Általánosságban is elmondható, hogy mi Egyiptomban harcolunk a terrorizmus ellen. Különösen a Sínai-félszigeten, az ABM-nek nevezett csoport ellen. Ezek az emberek többnyire a Sínai-félszigetről vagy Rasából származnak, akik a félszigetre érkeztek, és egy terroristacsoportot alkotnak. Hűséget fogadtak a Daashnak, azaz az ISIS-nek, és azt hirdetik, hogy egy arab félszigetet alkotnak, ami természetesen nem valós. Szóval, az a helyzet, hogy terroristacsoportokkal van dolgunk, amelyek érzelmileg egy sikeres történethez akarnak csatlakozni, és ez számukra az ISIS. Látjuk a mintát, amit követni szeretnének. Jelenleg az ISIS kihasználja a média nyújtotta adottságokat, az internetet és a közösségi médiát, és ezért más országokban, Algériában vagy Egyiptomban a csoportok kapcsolódnak hozzájuk. Ezek a bűnözők, akik a Sínai-félszigeten vagy Egyiptom más területein vannak, több szempontból is megkárosítják Egyiptomot. Elsősorban gazdaságilag, másodsorban a nemzetközi hírnevét rongálják, harmadsorban pedig azzal okoznak veszteséget, hogy miattuk az egyiptomi emberek esetleg nem tudják átérezni a 2013-as események sikerét. Egyiptom két sikeres forradalmat élt át. 2011-ben eltávolítottuk az uralkodó rendszert, amely 30 éve volt hatalmon. Ezt követően a Muszlim Testvériség, amely egy 80 éve működő illegális csoport volt Egyiptomban, meggyőzte az embereket, a társadalom többségét, hogy alkalmasak lesznek az ország vezetésére, így az egyiptomiak a 2012-es szabad választásokon őket választották. Az emberek azonban egy évvel később, 2013-ban rádöbbentek, hogy semmi sem változott, az új vezetők nem képesek az ország irányítására, miközben megpróbálták megváltoztatni a működési mechanizmust és az emberek kulturális örökségét. Az egyiptomiaknak megvan a saját karakterük, és nem akarnak áttérni egy szaúdí stílusra. Az egyiptomiak nem akarták a Shariát. Látták, hogy a vezetők politikai és gazdasági területen sem sikeresek, nem tudják azt nyújtani, amire az embereknek szüksége van, és közben megváltoztatják a nemzeti hagyományokat. Azért tört ki az újabb forradalom, hogy eltöröljék a Muszlim Testvériség rendszerét és eltávolítsák őket a hatalomból. A 2013-as forradalom óta a terrorcselekmények száma drámaian növekszik Egyiptomban. Immár 64 templomot gyújtottak fel, mostanáig több mint ezer aknát lőttek a hadseregre, és több mint tízezer ember sérült meg a hadműveletekben, továbbá robbantások is történtek az ország egész területén. Az egyiptomiak mindezt a Muszlim Testvériséggel kapcsolják össze, és azt mondhatom, hogy joggal. Egyiptom nem egy elszigetelt ország, határaink vannak más országokkal, a nyugati határunkon Líbiában megdőlt a kormány, és rengeteg fegyver került elő az országban, amit a NATO vagy más hátrahagyott. Ezeknek a fegyvereknek a nagy része átkerült az egyiptomi határon, de volt olyan, ami Szudánból érkezett, szóval, ha mindezt összerakjuk és azt nézzük, hogy mi történt 2011-től 2013-ig, akkor látjuk, hogy sok minden előkészítette a talajt annak, amiben most vagyunk. Ha Egyiptomból körülnézünk a térségben, Irakot és Szíriát látjuk és azt a sikert, amit az ISIS ott elért. A propaganda, amit magukról terjesztenek, a fegyverek és a járművek, amelyekkel rendelkeznek, nyilvánvalóvá teszik, hogy miért volt nehéz a gyors reakció, amire szükség lett volna Egyiptomban.


A nép hangja erősebb volt

egyipt1_optEz egy nagyon összetett helyzet, néha igen nehéz megérteni, de az egyiptomi embereknek meg kell érteniük és el kell dönteniük, hogy kit támogatnak. Az ön Twitterjén is látható a kép, amelyen a lánya, Mayda a forradalmat támogatta 2013-ban, amikor a tömegben egy autó tetején állt és zászlót lobogtatott. Ön tele volt reménységgel, és megjegyezte, hogy „Isten áldja Egyiptomot”. Meséljen nekem erről a történetről.

Fotó: Al Jazeera English Visual Hunt

Történelmünknek ez egy nagyon összetett időszaka. Ami engem illet, én nem vettem részt a 2011-es forradalomban, bár a legjobbat akartam az országomnak. Úgy láttam, hogy ha az akkori elnököt, Hoszni Mubarakot eltávolítják és nem a megfelelő ember vagy nem a megfelelő politikai rendszer veszi át a hatalmat, az katasztrófa lesz. Úgyhogy nem volt részem a 2011-es forradalomban. Amikor a Muszlim Testvériség átvette a hatalmat, úgy éreztük, hogy jogosak voltak a fenntartásaink. Főképp a lányom érezte mindezt a saját bőrén, ő akkor egyetemista volt, és nagyon aggódtam, mivel naponta jött-ment az utcákon. Sok rablás és útonállás történt, és nagyon sok fenyegetés volt. A lányomnak is mindig kendőt kellett vinnie a táskájában, mert ha buszra vagy metróra szállt, akkor jobb volt, ha feltette, pedig ez nem az ő stílusa. Így, amikor azt éreztük, hogy az emberek hozzánk hasonlóan nem elégedettek, akkor kimentünk az utcára. Aznap, 2013. június 30-án több mint 30 millió ember ment az utcára, és ott is maradt 3 napon át, követelve a rezsim leváltását. Mayda lányom ott állt az autón, és a zászlót lobogtatta, amikor a hadsereg helikoptere fölöttünk volt a Tahrir téren, a rezsim eltávolításának napján. Azok az európai politikusok, akik azt gondolták, hogy ez katonai puccs volt és nem forradalom, egyben azt is mondták, hogy ebben az esetben nem működnek együtt a puccsal létrejött rendszerrel, nem adnak fegyvereket a harchoz, és nem adnak információt. Kicsivel több mint két év alatt, diplomáciai munkával és az elnöki látogatásainkon keresztül elértük, hogy változott a megítélésünk, és ennek igazán örülök.

Megemlítette a migrációt, ami valóban jelentős Európában. Ez egy valós mindennapos válság, annak ellenére, hogy az Európai Unió és az egyes országok is folyamatosan próbálják kezelni a kérdést. Vannak, akik felvetik, hogy ezek az emberek az afrikai kontinensről többnyire Törökországon keresztül jönnek Európába, és vajon miért nem próbálnak új otthont keresni a környező országokban? Nagy kérdés ez számunkra, mert nem értjük, ön érti?

Nagyon örülök ennek a kérdésnek. Őszinte véleményemet azokra a tapasztalatokra alapozom, amikor a terrorellenes különleges alakulat tagja voltam Egyiptomban a 80-as években, majd doktori fokozatot szereztem a terrorellenes témakörből, napi szinten követem, hogy mi történik nemzetközileg és Egyiptomban vagy akár az ENSZ politikai arénájában, ahol egy általam működtetett civil szervezeten keresztül szintén jelen vagyok. Mindenki láthatja, hogy mi történt Franciaországban és legutóbb Brüsszelben. Egyúttal remélem, hogy Európa biztonságosan éli túl ezt az időszakot. Tehát, amikor azt kérdezik, hogy ezek az emberek miért nem mennek a szomszédos országokba, akkor látjuk, hogy azok nem sokkal jobbak. Ha a régiót nézzük, Libanon bajban van, Szaúd-Arábia, Jemen, Katar nagyon kicsi hely, ahol nincs hely ezeknek az embereknek. Ha Egyiptomba, Szudánba vagy Líbiába mennek, ott is kockázatos területek vannak. Az ő szempontjukból Európa maga a mennyország, másodsorban mit csinálna egy terrorista Egyiptomban vagy Szaúd-Arábiában? Ha viszont képes arra, hogy átjusson a határokon és elérjen Európába, akkor nagyon sok mindent tehet. Manapság az történik, hogy sok jó ember van, akik a túlélésükért jöttek és vannak a köztük rejtőzködő terroristák. Mindkét csoport az EU-n belül van. Hogyan tudunk segíteni, hogyan tudjuk ezt megállítani? Véleményem szerint együttműködésre van szükségünk a Földközi–tenger északi és déli partján. Amikor délről beszélek, akkor az Egyiptom, mert nagyon sok információ, sok szál megtalálható ott a terrorcselekményekhez.

piram_opt (Copy)

Fotó: Visual Hunt

Említette az imént, hogy egy alapítványt vezet, elmondaná, hogy mivel foglalkoznak?

Az „Emberek és Rendőrség Egyiptomért” szervezetnek vagyok a főtitkára. A szervezetet 2007-ben alapítottuk, a legfontosabb célja, hogy közvetítő szerepet játsszon az emberek és a rendőrség között. Ahogy említettem, nincs olyan nemzet, amely egyedül sikeresen megküzdhetne a terrorizmussal, ugyanez igaz az egyes országokra is. A rendőrség önmagában nem tud sikerrel megküzdeni a bűnözéssel, szüksége van a társadalom támogatására. Ez viszont soha nem fog magától jönni, főként nem akkor, ha az emberek nem bíznak a rendőrségben. Ahhoz, hogy a bizalmat megteremtsük, a rendőrségnek sok mindent meg kell tennie, például átláthatónak, proaktívnak kell lennie. A mi szerepünk az volt és ma is az, hogy megtaláljuk a közös terepet az emberek és a rendőrség között.

Turizmus és Szuez: lendületre hangolódva

Engedje meg, hogy visszakanyarodjak a 2013-as forradalomhoz. A mozgalom eredményeképpen új államelnökük van, aki korábban tábornok volt. Megpróbálta kezelni az egyiptomi helyzetet, és jobb életszínvonalat ígért az embereknek és azt is, hogy orvosolja a sok évtizede rosszul vagy nem kezelt kérdéseket. Sikeres lett ebben?

Amikor a forradalom zajlott, 2013. Június 30-án, a hadsereg július 1-jén elmozdította az elnököt, és ezen a napon a hadsereg vezetője, aki ma az államelnök, Abdel Fattah el-Sisi egy három pontból álló ütemtervet hirdetett. Az első, hogy megváltoztatjuk az alkotmányt, a második a parlamenti választások, a harmadik az elnökválasztás. Ez az ütemterv kisebb változtatásokkal sikeresen megvalósult. Az alkotmányt az elnökválasztás, majd a parlamenti választások követték, ezt tavaly decemberben fejeztük be. Ez volt az ütemterv az első naptól fogva. Másodsorban fontos az ország gazdasági fejlesztése. Szomorúan kell megvallanom, hogy bár nagyon sok mindent teszünk, de nem vagyunk teljesen sikeresek abban, amit akarunk. Jelenleg nagyon gyenge a turizmus Egyiptomban, ami nemcsak a költségvetésünkre hat negatívan, de a válságnak elszenvedője az az 5 millió egyiptomi is, aki ebben az iparágban dolgozik.

Ez egy hatalmas szám, ha a 90 millió lakoshoz viszonyítjuk.

A második jelentős terület, ami nem úgy teljesít, ahogyan kellene, a Szuezi-csatorna, amely a második fő bevételi forrásunk volt. Az elnök meghirdette a Szuezi-csatorna kibővítését és teljesítményének megnövelését. A terv megvalósulására kötvényekben gyűjtött pénzt az egyiptomiaktól. 60 milliárd egyiptomi fontot fektettünk be ebbe, de sajnálatos módon mára az olaj- és gázárak csökkentek, a 100+ dollárról a hordónkénti körülbelül 30 dollárra. A nagy tankerhajók a hosszabb utat választják ahelyett, hogy kifizetnék a Szuezi-csatorna díját, ami nyilván nagy hatással van az egyiptomi gazdaságra. A harmadik bevételi forrásunk a külföldön dolgozó egyiptomiaktól származott. 2 milliónál többen Líbiában és ugyanígy 2 milliónál többen dolgoztak Irakban. Most már nem dolgoznak ott, és semmilyen forrás nem érkezik tőlük, sőt, mivel ők maguk visszatértek Egyiptomba, az élelmezésüket és megélhetésüket is nekünk kell támogatnunk. Ha mindezt egybevetjük azzal, hogy az egyiptomi gazdaság két válságból, két egymást követő forradalomból emelkedett ki, látjuk, hogy sajnos, nehéz mérhető eredményeket felmutatni ezen a területen.

Segítsen nekünk megérteni valamit. Amikor Egyiptomról olvasunk, akkor azt látjuk, hogy a lakosság 90%-a muszlim. Néha kicsit nehéz megérteni, hogyan lehet, hogy a lakosság 90%-a muszlim és mégis sok a probléma az iszlamista szervezetekkel. Szóval ez azt jelenti, hogy ha valaki muszlim, nem feltétlenül támogatja az iszlamista politikát?

Ez még nekem is zavaros, pedig én egy egyiptomi muszlim vagyok. Az iszlám vallás Mohamed prófétával érkezett el hozzánk az 1400-as években. Nagyon sokféleképpen tekinthetünk rá, megtaláljuk a szunnita és siíta olvasatot, ami a szaúdi és iráni vonal, és tudjuk, hogy alapvető konfliktus van Szaúd-Arábia és Irán között. Ha a szunnitákat nézzük, akkor a szunni négy irányzata közötti különbségeket látjuk és még egy ötödiket, ami a vahábi gondolkodásmód, mely egy nagyon szigorú rendszer. Ahogy az elején is mondtam önnek, mi, muszlimok békében szeretünk élni, és nem háborítani mások békés életét. Néhány szélsőséges úgy véli, hogy joga van nyomást gyakorolni, és ez az az iszlám, mint az ISIS, amit mi nem akarunk és ami ellen sokan harcolnak. Egy kicsit mélyebbre tekintve megtaláljuk a Muszlim Testvériséget, a maguk ideológiájával, amit másokra akarnak erőszakolni, és mi ezt sem szeretnénk. A legkisebb csoport a szalafiták, akik az őseik elveit és gyakorlatát követik, de ők nem erőszakolják ezt senkire, aki nem akarja. Azt teszik, amiben hisznek. A szalafiták közül 11-en a parlament tagjai a legutóbbi választások óta. Ez azt jelenti, hogy az egyiptomiak nem taszítanak el senkit az asztaltól, csak azokat, akik erőszakot alkalmaznak másokkal szemben. Szóval, ha valaki a meggyőződése szerint akar élni, akkor az rendben van. A 496 parlamenti székből a szalafiták 11-et megszereztek, megvan a saját pártjuk, az emberek kis része követi őket, ami nem probléma. Ha elkezdenének erőszakot alkalmazni, akkor egy másik kategóriába kerülnének, és nem lenne lehetőségük erre. Szóval, az iszlám problémája nem az iszlám vallás és a politikai iszlám között van, hanem azok között, akik erőszakot használnak a politikai iszlám alkalmazására.

Végezetül kérem, adjon nekünk tanácsot: Egyiptom egy fantasztikus úti cél, sokaknak az álma, hogy eljussanak Egyiptomba. Ugyanakkor különböző nemzetközi forrásokban figyelmeztetéseket találhatunk, mondván, hogy az embereknek elővigyázatosnak kell lenniük még Kairó utcáin sétálva is, vagy ne tervezzenek utat Kairó határain túlra. Ön mint biztonsági szakember, mit javasol?

Hazafias szempontból szeretném, ha mindenki ellátogatna Egyiptomba, ahol megpróbálunk annyira vendégszeretők lenni, mint amennyire a magyarok azok. Pontosan értem a szempontot. Ha egy turista utazik, akkor 0% veszélyre és 100% élvezetre van szüksége, és egyetértek azzal, hogy ez most nincs meg 100%-osan Egyiptomban. Dolgozunk rajta, és azt üzenjük mindenkinek, hogy igen, van némi kockázat, de a turistaterületeken a világ többi pontjához hasonlóan minimális a rizikó. Mindent, ami lehetséges megteszünk azért, hogy megvédjük az embereket. Utazásom előtt Egyiptomban részt vettem egy találkozón, ahol sok biztonsági tisztségviselő és biztonsági cégek vezetői voltak jelen. Az Egyiptomban található nagykövetségek nem arra kérik az embereket: ne jöjjenek Egyiptomba, hanem arra, hogy ne távolodjanak el az ismert területekről. Ne menjenek elszigetelt részekre, mint például a sivatag. Mehetnek viszont a piramisokhoz és a múzeumokba. Remélem, hogy az emberek megfogadják ezt a tanácsot – ellátogatnak hozzánk, és 2016 harmadik negyedéve és 2017 jó év lesz az egyiptomi turizmusban.

Kapcsolódó cikkek